Számítógépes játékok 5
Duke Nukem 3D Atomic Edition HD vs. Duke Nukem Forever
Mielőtt megjelent volna a Duke Nukem Forever, gondoltam felelevenítem emlékeimet, és játszom a Duke Nukem HD-val, ami a 3D Atomic Edition HD-sített változata. A Serious Sam HD-hoz képest gyengébb, mivel itt nem újították fel a fizikát és a grafikán se sokat módosítottak. Semmi HDR effekt...semmi extra. Csak és kizárólag nagyobb felbontást kapunk minden textúrához. (A zene és a hangok a Serious HD-ban sem változtak.) De igazából lehet, hogy jobb is így. Így egy az egyben olyan érzésem volt, mintha az eredeti Duke 3d-vel tolnám. A mozgásanimációk is a régiek, szóval visszajött az az old school FPS hangulat úgy, ahogy volt...
Mindenkinek csak ajánlani tudom a Duke HD-t. Mivel a Duke Foreverben sokan csalódtak, ezért azt ajánlom inkább, hogy tényleg tegyenek egy próbát a DN HD-vel is, és akkor lesz összehasonlítási alapjuk. Sokan túlbecsülik a régi Duke-ot, az emlékek megszépítik az egész game-t, és túlmisztifikálják az egész Duke-kultuszt és ezért csalódtak az új részben. Így legalább tényleg jobban el tudják majd dönteni, hogy valóban olyan rossz-e az új, vagy hozza-e a Duke-feeling-et.
Kicsit meglepett maga a játék. Sok év után is remekül szórakoztam a régi Duke Nukem-mel. Visszajöttek a régi szép emlékek, mikor még számtech órán is ezt toltuk hálóban. :D
Maga a játék elég nehéz elsőre. Régen többször is végigjátszottam, de ha emlékezetem nem csal, akkor kód nélkül sose tudtam végigszaladni rajta. Most normál fokozaton toltam, kód nélkül. Mit ne mondjak elég kihívásos és stresszes az eleje. Az első három pályát sikerült nagy nehezen végigizzadni, utána már laza menet volt. Az egyik nehézséget az jelenti, hogy nehéz az irányítása. Sok fegyvered van egyszerre és az 0-9 terjedő számskálán nem könnyű mindig a megfelelő fegyó gombját nyomni. A másik, hogy van inventory-nk, ami a Doomhoz képest újdonság számba ment anno. Az inventory miatt elég változatos játék lett a Duke, viszont nem volt könnyű harc közben végiglapozni és kiválasztani az épp nekünk kellő tárgyat. (Pl: Steroid, Jetpack, Holoduke, MEDKIT)
De ebbe is bele lehet jönni, és kis gyakorlás után a legnagyobb csata közben is sima ügy az egész.
A játék alapból három chapter-t tartalmaz. Az első fejezetben Hollywood-ból kell kipucolnunk a rossz arcú idegeneket. Másodikban a holdon folytathatjuk ámokfutásunkat, majd a harmadik menetben visszatérünk az USA-ba. Nagyon állat, hogy a sivatagban, eldugott tengeralattjáró bázison, holdbázison, és félig víz alá került nagy városokban lehet lövöldözni. Az utolsó pályán a Cycloid Emperor-ral kell megküzdenünk egy foci stadionban. Duke mindhárom chapter végén megküzd egy durva Boss-szal, akit legyőzése után megaláz egy vicces animációban.
Atomic Duke?! WTF?
Kb. így álltam hozzá annak idején, amikor megjelent az Atomic Edition. Akkoriban még újdonságnak számított, ha egy játéknak volt kiegészítője. Ez gyakorlatilag talán a játéktörténelem legelső kiegjei közé sorolható. Kaptunk egy új fejezetet, és egy új fegyvert. meg pár új ellenséget. Megjelentek az alien-filmekből ismert xenomorph-szerű lények, amik itt barnák, és három szemük van, és egy szájuk. (Az alien-eknek meg nem is látszott, hogy van-e szemük, és három "szájuk" van.) A másik új enemy a röfi malac kistankkal...elég szívós, mit ne mondjak. Az első pályán egy Mission Impossible paródiában vehetünk részt. Egy titkos bázisra törünk be, majd a fokozottan őrzött szuperszámítógéphez is hozzáférünk, amit a MI filmben Tom Cruise feltört. Itt még cifrázták a dolgot, ugyanis a gép megnyit új titkos ajtókat, kb. 10-et (!) :D (Az összes kémfilmből látható titkos ajtó klisét felsorolják, a telefonfülkének álcázott liftet is.)
A következő a pálya a Duke Burger, ami annyira epikus és annyira híres...talán az egyik legismertebb Duke-os pálya. Itt megtudhattuk, hogy a gyorsétteremben kutyákból szolgálnak fel hambit.
Az új fegyver egyébként az Expander, ami a Shrinker-nek az ellenkezője és piros, nem zöld. A Shrinker ugyebár a Drágám a kölykök összementek c. filmből ismert kicsinyítő sugár. Ha ezzel rálőttél egy ellenre, akkor összement, és eltaposhattad. Az expander-től meg olyan nagy lesz az enemy, hogy kitölti a teret és szétdurran, de előtte jól be is veri a fejét. :)
DUKE NUKEM 4EVER
Már ezzel van tele a padlás...a csapból is az új Duke reklámja folyik. Érthető a mánia, ugyanis, 15-16 évet kellett várnunk erre a játékra. A játéktörténelem legtovább készülő játékáról beszélünk, melynek fejlesztését a 3d realms kezdte, és a méltán elismert Gearbox fejezett be az utóbbi másfél évben. Sokan csalódottak az új rész miatt, mert nem azt kapták, amit vártak. Valószínűleg túl magasak voltak az elvárások. A játék egyik legnagyobb hibája, hogy túl lineáris, átlagos a harcrendszer, átlagos a grafika meg a fizika, és túl sok mindent akartak belezsúfolni. Utóbbi miatt késett ennyit. A Duke 3d is az interaktivitásáról volt híres, ezért gondolták itt is korszakalkotót kell nyújtani. Ez sikerült is. Rengeteg interaktív marhasággal el lehet szórakozni a játékban, belefeledkezve az egész alien-nekkel való harcba meg minden másba. Olyan, mintha egy másik játékba csöppennénk...kicsit a Sims-re emlékeztet ez a dolog. Kezdve az egészet azzal, hogy pisilhatunk piszoárba, vagy wc-be, táblára firkálhatunk, ihatunk a csapból, autogramot osztogathatunk, kosárlabdázhatunk, súlyt emelhetünk, sört ihatunk, kukoricát pattogathatunk, billiárdozhatunk, pinball-ozhatunk, és még egy rakat egyéb dologgal elterelhetjük a figyelmünket a játékról. A negatív kritikák szerint ez mind azért van, hogy eltereljék a fejlesztők a figyelmünket a játék hiányosságairól, az átlagos harc-rendszerről és a linearitásról. Szerintem meg nem... A Duke 3d is az interaktivitásáról volt ismert, szóval itt csak az motiválhatta a fejlesztőket, hogy itt is felülmúlják a 15 éves elődöt.
Sztárok és sztorik
Sokan nem tudják, és én is csak kb. 2000-ben tudtam meg, hogy a Duke Nukem 3d nem az első rész volt, hanem a harmadik. Korábban készült két 2d-s ugrálós-lövöldözős rész. Egy tök átlagos játéknak számított, semmi extra. A DN 3d viszont annyira überelt minden játékot a piacon, hogy utána évekig erről koppintottak. (Talán a Half-Life is egy koppintásnak vehető, ugyanis elég interaktív volt, és a játékmenet is hasonló, gondolok itt a sok úszásra, ajtónyitó kapcsoló keresésre és az alien-témára.) Szóval elég nehéz dolga volt a fejlesztőknek, ha überelni akarták a DN 3D-t. A nagy várakozás közben befutott ugyan a Manhatten Project, ami egy 2d-s Duke volt a 3d és Forever között, de ez nem kapott annak idején nagy figyelmet, és nem is tetszett annyira a játékos társadalomnak. Most meg az egyik haverom ilyeneket, mond, hogy annak a résznek bezzeg 5-ször több köze volt a Duke-hoz, mint a Forever-nek. (Ezt mindenki döntse el maga;) )
Már a 3D története is a jövőben játszódott (egy falinaptáron 3007 van felírva), a Forever, meg az előző részhez képest 12 évvel később folytatódik. Az első jelenetekben eligazítást tartanak az EDF erői. Itt jön képbe a táblára rajzolás, amivel elszuttyoghatunk, bár az ember harcolni akar egyből, amint elkezdte a játékot, szóval nem hiszem, hogy sokan leállnak félórákig rajzolni. (Egy youtube video-n egy srác Mona Lisa-t rajzolt :))
Egyik haverom mondta, hogy mindenki f*szt rajzolt az első táblára. Nem tudom erről ki vezet statisztikát, de szinte minden ismerős is ezt rajzolta... Én is először, de aztán rakétává átrajzoltam, gondoltam ez jobban mutat a Cycloid Emperor kezében. :)
Eligazítás után egyből a Stadion füvén találjuk magunkat, majd jól leabálhatjuk a Cycloid Emperor-t, éppen úgy, mint a 96-os DUKE 3D végén. Majd kiderül, hogy Duke csak videojátékozott, és a saját történetéből készült játékban szerepeltünk (játék a játékban). Még a konzol kontroller betűi is Duke nevét teszik ki. :) Nem sokkal ezután támadnak az idegenek, majd Duke-nak megtiltja meg az elnök és a tábornok, hogy erőszakot alkalmazzon, mondván, hogy most békés tárgyalásba kezdenek a Cycloid Emperor-ral...Naiv dolog volt. Szerencsére hősünk is tudta ezt, meg neki nem is lehet parancsolni...
Megismerkedhetünk a romokban heverő Las Vegas-szal, majd a sivatagon keresztül a Hoover-gát felé vesszük az irányt. Az idegenek megnyitnak egy teleport kaput, és a gátnak van annyi energiája, hogy ehhez segítséget nyújtson nekik. Kb. ennyiben ki is merül a történet. Viszont itt, ami még fontosabb, az a beleélési faktor. Jon St. John végig dumálja az egész játékidőt jobbnál jobb poénokkal. Hiába...ő még mindig a régi, és nagyon sokat dob a hangulaton. Főleg második végigjátszásra tetszett meg jobban az egész game. Itt már volt időm bőven kiismerni a fegyvereket, az ellenfeleket...viszont Duke még mindig nem fogyott ki a jó szövegből. Nem úgy, mint a 3D-ben, hogy elmond kb. 20 beszólást,de azt 1000-szer megismétli. Nagyon nagy piros pontot érdemelnek a fejlesztők, amiért Duke-nak ennyi szöveget adtak.
A legnagyobb dumák sajnos csak egyszer hangzanak el. (A régi részben egyébként olyan szatír/pedofil hanglejtéssel ejtette ki Jon St. John a "Hail to the King Baby-t...szerencsére, most úgy mondja, ahogy elvárható...macsó stílusban.) A Duke Nukem 3d-ben a kedvenc dumám, az volt, hogy "Your Face, Your Ass...What's the Diffrence?!". A Duke Nukem Foreverben meg, az "I hate pigs, but I love bacon."
Egyik haverom mesélte, hogy a neten többen is úgy vélik, hogy Duke karaktere kiment a divatból és olyan, mint egy lecsúszott nagybácsi, akit tinédzser fejjel még imádunk, a bunkó stílusa, meg a nagy dumája miatt, de felnőttként már idegesítő. Lehet, hogy gyerek maradtam lélekben, de én még mindig ugyanúgy komálom a jó öreg Duke-ot, mint annak idején.
Héló?!
A játékmenet a legtrendibb játékokra hajaz, leginkább is a Halo-ra és a Borderlands-re. Visszatöltődő életerő csíkunk van, amit itt EGO-nak hívnak :) Duke egója folyamatosan növelhető, ha interaktolunk bizonyos tárgyakkal, vagy legyőzünk néhány nagyobb alien-t. Ha mégis sikerülne elhalálozni, akkor vissza tölti a gép a checkpoint-ot (ez már kezd kimenni divatból, ugyanis, a Bioshock-klónokban megszokhattuk, hogy egyszerűen csak újraélesztenek egy kisebb összegért.) Egyszerre csak két fegyver lehet nálunk, ezért nem árt, ha jól megválogatjuk, hogy mi legyen az a kettő. Érdekes, hogy pisztolyt egészen a végéig találhatunk bárhol, annak ellenére is, hogy nem éppen egy erős fegyver. Az arzenál gyakorlatilag ugyanaz, mint régen, kivéve, hogy nincs Microwave Expander, de cserébe válogathatunk háromféle alien fegyó közül. Nekem a legerősebb alien fegyver tetszett a legjobban, a többi hanyagolható. Az első kettő az csak sima lézerfegyver, viszont a harmadik egyenesen a Devastrator utódjának tekinthető. Annyi, hogy itt egyszerre nem kettő, hanem három rakétát lő ki, és azok spirális pályán körözve haladnak a cél felé, majd becsapódáskor robbannak. A dobálós fegyverek és az inventory kérdését is sikeresen megoldották a készítők. Mindent a lehető legegyszerűbben használhatunk. Az 1-2-es gombokkal a két nálunk lévő fegyót, a 3-4-sel csőbombát és a lasertrip bomb-ot, az 5-6 gombbal meg a holoduke-ot és a steroid-ot használhatjuk. Újdonság, hogy a lasertrip bomb-ot is dobja Duke, így nem kell odamenni a falhoz, hogy feltegyük, csak lazán behajítja. A Holo-Duke-ot használva, az igazi Duke láthatatlan lesz, szóval még egy előny. A Steroid meg a Borderlands Brick nevű karakterének berserk képességére emlékezetet. Ilyenkor Duke lassabban sebződik és ököllel bárkit szinte egy ütésre szét tud szedni.
Szerencsére tartalmaz a játékmenet különböző logikai feladványokat is. Ezek nagy része kis gondolkodás után megoldható, szóval nem kell aggódni, hogy végigjátszást kell keresni...viszont azért egy kis kihívás mégis csak van. A játékmenetet néha megtöri, mikor összemegy Duke. Szerencsére ilyenkor a röfi malacok is összemennek, így nem lesz gond a töltény kereséssel. Érdekes viszont, hogy mikor kicsik vagyunk, de az ellenség normál méretű, akkor sem kell beléjük lőni annyit, mint egy Boss-ba. Amikor Duke kicsi, akkor még vezethet távirányítós autót is, amit ugyanazon szisztéma szerint kell vezetni, mint később a normál méretű autókat. Jobb egérgombbal nitro..., ha felborul, akkor use gombbal visszaboríthatjuk...stb.
Bárki bármit is mond...bármennyire is szidja, nekem akkor is az egész játékban a kedvenc részem az autós rész volt, mikor a sivatagban egy monster truck-kal kellett eljutni a Hoover-gátig, több pályán keresztül. A dolog szépségét az adta, hogy kifogyott az üzemanyag és gyalog kellett elindulni keresni...A legnagyobb fun, amikor betévedünk egy vadnyugati kis városkába és ott írtjuk a röfiket.
Az ellenfelekről annyit, hogy a régi ellenfelek köszönnek vissza többnyire...lásd jetpack-es/teleportos emberszabásúak, röfimalacok, polipok (octabrains) és az a sok sci-fi FPS-ből ismert lény, ami repülő alkalmatosságon ül és rakétákat lő. Továbbá még a golyószórós velociraptorok is visszatérnek. A játék magyarázattal szolgál arra is, hogy a röfik miért hordanak rendőr ruhát. A régi részben ugyan is kék swat ruhájuk volt L.A.P.D. felirat helyett L.A.R.D. (disznózsír) szöveggel, itt meg a sima EDF katonák ruháját vették fel. De nem egyszer látni félmeztelen pigcopot is. Ami még nagyszerű, hogy itt nem csak és kizárólag shotgun lehet náluk, hanem bármi. Nem egyszer fordult elő, hogy két pisztollyal futott felém egy pigcop, mint valami John Woo film főszereplője... :)
Hail to the King baby, in Musical
Összességében ez egy jó játék, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ebben közre játszott, hogy a Gearbox szerette volna a 3d Realms által megálmodott Duke-ot befejezni. Szóval meg volt kötve a kezük erősen. A pályák nagyon kicsik, a töltési idők nagyon hosszúk ennek ellenére is. Már vagy 15 éve nem találkozhattunk ilyen rövid pályákkal...10-15 percnél egyik se hosszabb szinte (területre is kicsik, nem csak időben). Töltési idő meg a Stalker-t meg a Gothic 3-at is kenterbe veri. Nem egyszer volt, hogy 1-2 perc is volt, pedig ezen a konfig-on a legtöbb játék majdnem azonnal betölt.
Viszont ennek előnyei is vannak, hogy az eredeti Duke Nukem Forever koncepciót akarták befejezni, mert így minden kedves pléjer láthatja megelevenedni a 10 évvel ezelőtti képeket. (Amikor az első képek napvilágot láttak, már akkor csodáltam a kaszinóban lövöldöző aranypisztolyos Duke-ot.)
Negatívumként megemlíteném még, hogy a Duke is sok régi FPS hibájába esett, ugyanis a játék vége egy az egyben folyamatos élien trutyitól bemocskolt alagutakban való mászkálás. A játékosok szeretik, ha sötét dungeon-ökben meg alagutakban, vagy netalán (a Doom 3-ban) a pokolban is öldökölhetnek, viszont azt nem, ha egyre beljebb jutunk a kilátástalanul hosszú alagutakban, és nem is jövünk ki a nyílt terepre a végéig. Jó példa lehet a Far Cry első része, ugyanis ott is nem egy laborban meg alagútban, föld alatti bázisban megfordulhatunk, mégis a végére kijövünk a nyílt terepre.
Szóval azt mondom, hogy szép volt, jó volt, de kevés volt (mint a Mafia 2), viszont majd a dlc-kben és a folytatásokban megkapjuk azt, amitől tényleg elájulunk majd.
Szali86
American McGee's Alice
American McGee vs. Tim Burton
2000 decemberében jelent meg az American McGee's Alice című játék, mely megreformálta a TPS-eket és a horror műfaját is. A nagy sikerre való tekintettel elhatározták, hogy filmre viszik a történetet, de mind máig nem sikerült megfilmesíteni. A filmjogok már ki tudja hányszor cseréltek gazdát, és eddig úgy állt a dolog, hogy talán végleg törlik a project-et. Talán a második Alice játék meghozza a filmesek kedvét is. Eddig úgy véltem, hogy Tim Burton áll legközelebb ahhoz, hogy az Alice in Wonderland-ből jó filmet forgasson, de a tavalyi film nagy csalódás volt számomra ilyen téren. Egyébként nézhető a film, de az American McGee's Alice-nek a közelébe se ér. Johnny Depp-et meg beleerőltették a filmbe. Látszott, hogy nagyon nem tudtak neki mit kitalálni, és azért lett ő a Mad Hatter. Szóval, ha valaha is filmet forgatnak majd az American McGee-féle Alice-ből akkor csak és kizárólag American McGee írja és rendezze...ámen.
Previously on American McGee's Alice
Az American McGee's Alice története a Through the Looking Glass című Lewis Caroll könyv története után játszódik. Alice Lidell elveszíti szüleit és nővérét egy lakástűzben, amit a könyvtárszobában hagyott lámpás okozott. Az animáció szerint a macska lökte le a lámpást, de vajon ez tényleg így történt-e? Majd a második rész végén megtudhatjuk ;)
Alice-t megviselte a családja elvesztése és túlélő szindrómában szenved, önmagát okolva a történtekért. A Ruthledge elmegyógyintézetben kezelik. Tíz éve van katatóniás állapotban, amikor a játék kezdetét veszi. Alice-t beszippantja a nyúlüreg és Csodaországban találja magát. Azonban Csodaország rettentő nagy változásokon ment keresztül legutóbbi látogatása óta. A gonosz zsarnok Szívkirálynő elnyomja a lakókat és eléggé átalakult a környezet is. Mindenhonnan óriási csápok kapálóznak, víz helyett vér folyik, és félelmetes szörnyek terrorizálják a békés polgárokat. A játék töltőképernyője Csodaország térképe, amely puzzle szerűen rakódik össze, egységes egésszé, ahogy haladunk a történetben. A helyszínek változatosak, érdekesek, félelmetesek és nyomasztóak. A Doom 3 poklában érezhetjük magunkat. (Igaz, ekkor még meg sem jelent a Doom3 csak viszonyításképp mondom.) A játék hossza is elég tisztességes körülbelül 16-20 óra. Amikor először játszottam vele a megjelenésekor 14 éves fejjel még eszméletlen nehéz volt és lassan is haladtam. Kb. 30-40 óra alatt jutottam el az utolsó helyszínekre és úgyis csak pályaugrás kóddal. Az utolsó pályák nagyon elakadósak voltak ugyanis. 18 évesen is nekiugrottam a játéknak, akkor már eljutottam a főellenségig pályaugrás kód nélkül, de legyőzni megint nem tudtam még összesfegyver kóddal sem. (God-mode vagy nincs vagy nem használtam). Most idén, hogy megjelent a folytatás, nekiestem az első résznek és csak most tudtam végigjátszani mindenféle kód nélkül. Nem tudom, hogy kinek hogy megy majd a játék, de lesznek, akik feladják majd.
A játék a Quake III: Arena motorjával készült és ez látszik is rajta, mivel ugyanaz a Lovecraft-es horror-világ fogad minket, mint a Quake 1-ben és 3-ban. Érdekes, hogy a játék mennyivel túlszárnyalta a konkurens TPS-eket. Elég, ha belegondolunk, hogy a Tomb Raider volt ebben az időben a legnépszerűbb TPS és abban még kockákra volt bontva az egész táj. Kockára pontosan kellett kiszámolnunk minden egyes ugrást. Itt viszont a bump-mapping-nek köszönhetően, bumfordi formákkal találkozhatunk, az utak is élethűen domborodnak, nem csak egy sík, ami több kockából áll, mint a TR-ekben. Szóval a grafikán látszik, hogy az akkori legmodernebb, legjobb, legszebb FPS motorja hajtja. A fegyverek a Quake és az Unreal játékok fegyvereinek a módosított változata, és mindegyik valamilyen játékot formáz meg, ami tovább erősíti azt az érzést, hogy milyen kreatívak voltak a fejlesztők. A HUD-on két csíkot láthatunk, az egyik piros, a másik kék, (Diablos-ok előnyben), a piros az életerő, a kék a "mana" (amit itt willpower-nek hívnak), vagyis az össz. töltényszám. Minden fegyverünk x százalékot fogyaszt a mana-csíkból, és nem pedig úgy van, hogy minden fegyvernek külön csík dukál. A kés nem fogyaszt semmit, a Blunderbuss (mordály) viszont teljesen lenulláza a csíkot. A mana-csík idővel magától is visszatöltődik, de csak annyit, hogy a gyengébb fegyverekből is tudjunk lőni párat. Tehát érdekünkben áll majd feltölteni a mana-t max-ra, ha nem akarunk végig a késsel dobálózni.
Arzenál:
Forrás: http://strategywiki.org/wiki/American_McGee%27s_Alice/Weapons
1. Vorpal Blade: (Először azt hittem, hogy ez csak egy véres konyhakés, de később megtudtam, hogy az Alice könyvekben ezzel győzték le a nagy szöcskét, Jabberwock-ot. Első funkcióval közelharc, másod funkcióval meg el lehet dobni. Pár másodperc múlva visszateleportál a kezünkbe, akár egy AD &D-s varázskalapács.
2. Cards: Egy pakli franciakártya, aminek vág a széle. Első funkcióban olyan, mintha géppisztoly lenne, másod funkcióban meg mintha shotgun, tehát elsőben a lapok libasorban követik egymást gyorsan, másodikban meg szétszóródva.
3. Mallet/Flamingo Cricket-ütő: Alapból közelharcban csapkodod az ellenfeleket, mintha egy elektromos harcikalapács lenne, másodf-ban meg elütsz egy elektromos labdát, ami megrázza azt, akit elér, és még egy ideig pattog is, szóval mandínerből is célba talál.
4. JackBomb: A jó öreg bohóc (jack in the box) a dobozban játék. Amint a bohóc kijön, körbeforog a tengelye körül úgy, hogy lángokat szór a szájából, majd felrobban. Másodfunkcióban csak robban, de nagyobbat.
5. Icewand: Egy varázsbot, aminek fagyasztó képessége van. Első funkcióval jégfalat húz a játékos elé, ami felfogja mind a közelharci, mind a távolsági támadásokat, amíg el nem olvad. Másod funkcióval meg olyan, mint egy lángszóró csak fagyaszt.
6. Jacks: A jó öreg angol játék, amit úgy kell játszani, hogy feldobsz egy gumilabdát, és amíg pattog, összeszeded az összes kis "jack"-et. Első funkcióban pattognak ezek a kis szúró eszközök, mintha pattogó szögeket dobnál. (Leginkább az UT Flakkcannon-jára hasonlít.) Másodfunkcióban csak egyet dobsz, de az nagyobb és nagyobbat is sebez, csak el kell vele találni az ellenséget, vagy meg kell várni, amíg belelép.
7. Demon Dice: Démoni dobókockák, mellyel démont lehet idézni. Az első és másodfunkció között az a különbség, hogy az elsővel gyengébb, másodikkal erősebb démont idéz. Jó tanács, hogy ne használjuk, ha nincs a közelben ellenség, mert a megidézett démon minket is megtámad. Ha eldobtuk a kockát/kockákat, akkor egy dimenzió kapu nyílik, amin átjön a démon/démonok. A játék elején még csak gyenge kis ördögfiókákat idézünk, majd denevérszárnyas kígyót, majd egy nagy és erős démont.
8. Jabberwock's Eye Staff: A királynő testőrének Jabberwock-nak a szeme, amit Alice egy botra tűzve talál meg. Mivel Jabberwock képes volt lézert lőni a szeméből, így ennek a botnak a használatával Alice is képes lesz. Első funkcióban a lézert addig tudod használni, amíg Alice akaratereje (mana) ki nem fogy. Másodfunkcióban egy óriási erejű légitámadást indít a bot, ami a becsapódáskor nagyot robban. Minél tovább tartod nyomva a gombot, annál nagyobbat fog sebezni. Ha csak rövid időre nyomod meg a gombot, akkor csak fogyasztja a willpower-t, de nem lő semmit.
9. Blunderbuss: Egy 1800-as évekbeli nagy mordály vékony csővel és tölcsérrel a végén. Csak elsőfunkciója van, de az kiüríti Alice összes manáját. Ez gyakorlatilag a Doom-ból ismert BFG-nek felel meg. Csak egyet lehet lőni vele, de mindent felrobbant.
10. Watch (Deadtime Watch): A Mad Hatter megbütykölte a fehér nyúl óráját, úgy, hogy mostantól meg lehet vele állítani az időt. Csak első funkciója létezik ennek a "fegyvernek". Jól jön, ha túl sok az ellenség, és menekülni kell, vagy ha csak szimplán élvezni akarod, hogy nem támadhatnak vissza, amíg tart az óra mágiája. Viszonylag sokáig tart, fél percig nagyjából. Alice-n kívül mindent megállít, kivéve a nagyobb főellenségeket.
Ezek után elmondhatjuk, hogy ezt a kreatív fegyverválasztékot azóta sem sikerült überelni egyik játékban sem, még az Alice Madness Returns-ben sem.
Do you wanna play a game?
A játékmenet a tipikus ugrálós mászkálós, lövöldözős, gondolkodós, kapcsolókeresgélős, mint a többi hasonló játékban is. Alice segítségére lehet a Cheshire Cat, akit a "c" gomb megnyomásával bármikor előhívhatunk. Ő amolyan Morpheus-os figura, sok homályos semmit mondó tanáccsal. Elvileg segítenie kéne, de olyan ködös dolgokat magyaráz, hogy csak felidegesíti az embert, minthogy segítene. Egyébként időnként meg konkrétan kimondja, hogy mit csinálj. Szóval ő már csak ilyen, de épp ezért szeretem. :) Alice képes a szoknyáján "vitorlázni", ha egy kicsapódó gőzoszlopra ráugrik. Ugyanakkor kötelet is tud mászni, amin himbálózni is tud. Különböző Tomb Raider-es kapcsoló keresésekben és kapcsoló kombinációkban is részt veszünk majd. Utóbbi olyan, hogy van pár kapcsoló, de nem mindegy, hogy milyen sorrendben húzzuk meg őket. Ezen kívül még sok más puzzle színesíti utunkat.
A tereptárgyak fizikája a Half-Life-ot idézi. Nem egyszer fordul elő, hogy elkezd libikókázni a padló, amint rálépünk, Sőt olyannal is találkozhatunk, hogy ha megyünk a szakadék felé, akkor megjelennek előttünk platformok, amikre ráugorhatunk. Ha leugrottunk róluk, akkor meg eltűnnek újból. Kellően szürreális a játék világa a sokszor a semmiben lebegő várkastélyokkal és padlókkal, platformokkal...stb. A játékban a legtöbb ellenség is képes közelharcot és távolsági harcot is vívni, csakúgy, mint Alice. Ha megölünk egy ellenséget, öt liter vér fröccsen az arcunkba, majd a holttest eltűnik és a helyén egy "háromdés" káró figura jelenik meg, ami piros és kék színben pompázik. Ez azt jelenti, hogy életerőt és willpower-t is adni fog. Ritkán előfordul, hogy olyannal találkozunk, ami csak az egyiket adja. A nagy 3d-s szív forma pedig max-ra tölti az életerőt is meg az akaraterőt is. A játékban van egy Quad-Damage-hez hasonló cucc. Egy vérrel teli lavor, amit Alice kiiszik és démonná válik tőle. Ilyenkor szarvai nőnek, és sebezhetetlen lesz, megnő a sebzése (az Alice Madness-ben ez a Hysteria, de majd erre később kitérek). Ugyanígy van egy szöcske figura, amiből hősnőnk egy zöld folyadékot kiiszik és akkor képes óriási nagyokat szökkenni, viszont ez ha jól emlékszem csak egyetlen egyszer szerepel a játékban, sajnos.
A célkereszt itt egy kék-piros pont, ami nagyon nagyon újítás a sok unalmasnál unalmasabb célkereszt után, másrészt meg nem olyan feltűnő és zavaró. Néha olyan, mintha ott sem lenne. (2001 szeptemberében megjelent a Max Payne 1 és abban is ilyen volt a célkereszt csak ott fehér pont volt, nem kék-piros.) Ha a célkeresztet a földre irányítod, akkor meg lábnyomokká válik, ezzel jelezve, ha ugranál, odaérnél földet. Ez különösen hasznos, amikor ugrálni kell szakadék vagy láva fölött. A játék egybként bárhol és bármikor elmenthető, még Quick Save-vel is. A Loading menüben egy ős régi fényképező gépet találunk, amin fekete-fehér fényképeken láthatjuk az elmentett állásokat.
*Lewis Caroll az Alice könyvek írója az 1800-as évek második felében élt. Kétes hírnevű tanító, aki hobbiból szeretett kislányokat meztelenül fényképezni. Mindmáig nem bizonyították rá, hogy ez pedofilia volt. Az is lehet, hogy ez csak szimpla művészet volt. Egy tehetősebb polgári családnál vállalt házitanítói állást, ahol megismerkedett Alice Lidell-lel, a nővőrével és az anyjukkal. A szóbeszéd szerint szerelmes volt a kicsi Alice-be, más pletykák szerint meg az anyukával folytatott viszonyt.
Spoiler Alert!
Minden fejezetben más és más ellenségek jönnek, de az örök visszatérők a kártyakatonák. Ők a kedvenceim is. :) A Vale of Tears-ben, amikor Alice összemegy, akkor polgárháborús hangyákkal, és bombázó katicabogarakkal kell megküzdenie. Később sakkfigurákkal és különféle démonokkal, megelevendett óra-pókokkal, óriási gyerekjátékokkal, ördögfiókákkal és még sok más lénnyel gyűlik meg Alice baja. Időnként főellenségekkel is találkozik a lány. Az első főellenség a Duchess, aki a gyík Bill McGill házában van és egy borsőrlőt (pepper grinder) használ géppuskaként. (Ez az Alice Madness-ben is szerepel immár használható fegyverként). Később lesz egy óriási rovar, ami világháborús német sisakban díszeleg. (Lehet, hogy ez utalás akar lenni?! ;) Később az őrült kalapos, A Tweedle-Dee és Tweedle-Dumm fivérek, és Jabberwock az óriási szöcske, amit a Mad Hatter látott el gépi alkatrészekkel, ugyanis Alice előző (könyvbéli) kalandjában elég csúnyán megsérült. (A könyv szerint bele is halt.) Majd végső küzdelem, a Szívkirálynő (Queen of Hearts), ami két menetes küzdelem lesz. Először a királynő csak ül a trónján majd leveszi maszkját, ami alatt Alíz feje látható, enyhe utalás arra, hogy ő a kislány gonosz énje, pusztító haragja és minden, ami rossz. Majd a viszonylag egyszerű boss-fight után kiderül, hogy a királynő csak egy báb volt, és egy hatalmas nagy csápos szörny testrésze. Itt kiszakadnak a térből és időből és az "űrben" kicsi köveken ugrálva kellett kerülgetni a királynő támadásait. Nagyon sokszor kell rálőni, de akár a Vorpal Blade-del is megölhető. Lényeg, hogy a gyenge pontjait kell eltalálni. A Királynő a második küzdelem előtt megöli a Cheshire Cat-et, ami kicsit megrázó élmény a játékos számára. A Queen of Hearts halála után Csodaország regenerálódik, újra szép lesz, és mindenki, aki jó, az újra életre kel. Alice-nek tehát sikerült megvívni belső harcát abban a képzeletbeli világban, amit azért teremtett magának, hogy a valóságból elmeneküljön. Sikeresen legyőzte a gonosz énjén, a féktelen agressziót, akit ő Szívkirálynő képében jelenített meg. Mivel lelkileg meggyógyult, így kiengedték a Ruthledge elmegyógyintézetből.
A világ legjobb játéka
Tudom, hogy nagyon elfogult vagyok ezzel a játékkal kapcsolatban, de nekem ez életem legjobb játéka. Ha bárki megkérdezi, hogy mi az a játék, ami legjobban befolyásolta az életemet, és a legnagyobb hatást érte el nálam, akkor gondolkodás nélkül állítom, hogy az American McGee's Alice. A folytatás is nagyon bejött, de akkor is az első rész taglózott le legjobban. Egyszerre féltem, és vártam, hogy mikor lesz már vége ennek a pokolnak, de ugyanakkor sajnáltam is, mikor vége lett. Nagyon jó világot sikerült megálmodnia American McGee-nek, akit a világ egyik legnagyobb játékfejlesztő zsenijének tartok. Ezen úgyis sokan fognak még vitatkozni, hogy ő mennyire zseni és az ő játékai mennyire érdekesek, de szerintem, aki nincs a célközönségben, az úgy sem fogja értékelni, sőt, inkább kerülje el messziről. Akinek viszont bejönnek a horror játékok, a kreatív megoldások, és a TPS ugrabugra, annak csak ajánlani tudom az Alice 1-2.
Szali86
Alice Madness Returns
A második rész címében már nem szerepel American McGee neve. Ami nem is feltétlenül baj, csak fura. Mondjuk teljesen érthető az utóbbi években kudarcba fulladt játékai miatt. A Scrapland is kapott már hideget meleget, de talán a Bad Day L.A.-t szidták legtöbben. Az American McGee's Grimm-et pedig egész egyszerűen figyelmen kívül hagyta a sajtó is meg a játékosok is. Mintha nem is létezne, pedig egész jó darab. Tavasszal játszottam vele, és alig bírtam abbahagyni. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy a többségében grimm meséket hogyan dolgozzák át horrorra és milyen kreatív megoldásokat fognak használni. Röviden és tömören eléggé meg vagyok vele elégedve, bár helyenként repetitív és unalmas is tud lenni. Az Alice 2-t vagy más néven Madness Returns-t, ugyanaz a kínai csapat készítette, akik az A.M. Grimm-et is. American ugyanis kivándorolt Kínába, új életet kezdeni, már jó pár éve, és úgy néz ki, hogy elég sok tehetséges kínai programozót és művészembert trombitált össze.
Az Alice Madness Returns története körülbelül fél évvel játszódik később az első résznél. Alice-t kiengedték a Ruthledge Elmegyógyintézetből és egy árvaházban nevelkedik. Már egész nagylány, bár konkrétan soha nem térnek ki a korára. Szerintem 17 éves lehet. Alice-t egy Dr. Bumby nevű pszichológus kezeli. Már a játék elején hallhatjuk, ahogy más gyerekkel beszél, elég durva módszerei vannak. Pl: "Kedves Tommy? Hogy érzed magad azután, hogy apukád felakasztotta magát, miután bántalmazta anyukádat?" Szokatlan lehet, hogy egy Alice játék nem egyből Csodaországban játszódik, hanem London utcáin. Az utakat járva megismerkedünk néhány szereplővel. Elég nagy katyvasz lesz belőle, hogy ki kicsoda és mit is akar valójában. Egészen a végéig mindenki gyanús, és bárki lehet az úgymond főgonosz. Pár perc játék után viszont Jabberwock fejeket haluzik Alice az emberek feje helyére és beszakad alatta a föld (képletesen). Ekkor érkezik meg Csodaországba, ami gyönyörű szép és kb. úgy néz ki, mint ahogy az első rész záró animációjában láthattuk. Magas hegyeken, tisztakék forrásvíz csordogál és óriási méretű gyerekjátékok bújnak meg a háttérben (dominó, dobókocka). Ez már közelebb áll a Walt Disney-féle Alíz világhoz, mint az American Alice 1 világához. Csakhogy megint megjelenik a jó öreg macska, Cheshire Cat, és vér folyik a források helyén.
"I need weapons, a lot of weapons"
Alice viszonylag hamar meg is találja az első fegyverét, a Vorpal Blade-t. Ennek a fegyvernek eredetileg kardnak kéne lennie, de American ábrázolásában mindig egy nagy konyhakésre hasonlít. Ezt a kést a halott Jabberwock teteméből húzza ki Alíz. (Az eredeti mű szerint ezzel a pengével ölték meg ezt a veszedelmes nagy szörnyeteget.) Majd kicsit tovább haladva találkozunk a Duchess-szel, aki az előző rész első főellensége volt. Nekünk adja a Peppergrinder-t (borsdarálót). Még Alice is csodálkozik rajta, hogy mitől lett egyből ilyen kedves. Megkér minket, hogy keressünk meg néhány repülő disznóorrot és szórjuk tele borssal. Amikor már tüsszög ez a bizonyos orr, akkor megnyílik előttünk a továbbjutás, és vagy kapunk egy nagy piknik kosárban egy kis felszedhető cuccot. Ez így megy a játék során a későbbiekben is. Ezzel le is tudtuk az első két fegyvert. Ne csodálkozzunk, hogy a játékban olyanok lesznek a segítőink, akik korábban ellenségeink voltak és fordítva. Az őrült kalapos is kezesbárány ebben a részben, pedig az 1-ben az egyik legfélelmetesebb ellenség volt. Alice a továbbiakban még két fegyvert tud megszerezni, a Hobby Horse nevű játéklovat, amit csatakalapácsnak használ, és a teafőzőt, ami mozsárágyúként (gyengébbek kedvéért gránátvető) funkciónál. Elég szerény ez a választék, de végülis teljesen játszható a játék 4 fegyverrel is, és lehet őket fejleszteni is. Mindegyiket háromszor. Minden fejlesztés után más lesz a fegyver külseje, egyre kevésbé hasonlít a játékfigurára amit megformál. A Hobby Horse is nagyon brutális tűzokádó paripává változik. :) Amúgy épp ez az a fegyver, amit a legkevésbe használtam. Ugyan minden fegyver gyorsabb lesz a fejlesztések után, de semmi értelmét nem láttam ennek a fegyvernek, mivel az ellenségek olyan sokan és gyorsan támadnak..., ráadásul még félre is ugranak a támadások elől, hogy sokszor a Hobby Horse-szal alig találod el őket. Viszont, amíg nincs meg a Teapot (teafőző), addig ezt kell használnunk az ellenség pajzsának leszedésére meg a törhető falak szétzúzására, amik a továbbjutás szempontjából fontosak. A teafőző ugyanígy betudja törni mind a falakat, és mind a pajzsokat, viszont távolabbról teszi mindezt. A teafőző egy igazi csodafegyver, mivel egyszerre akár 3-4 ellenséggel is tud végezni, ha már legyengültek az ellenfelek. Egy lövés szinte mindig kevés a fullos ellenségnek.
Világok harca
A helyszínek nagyon szépek és változatosak, olyannyira, hogy olyan, mintha minden fejezet egy másik világban játszódna, nem pedig ugyanazon a Csodaország nevű helyen. Ezt már az előző részben is megtapasztalhattuk, ezt a változatosságot. Minden fejezet után újrajátszhatjuk az adott fejezet tetszőleges pályáját a Chapter Select-tel. Az első helyszín ugyebár a klasszikus Csodaország hangulatú happyness terep. Majd jön egy kis átvezetés, egy kis sivatagos terep (sajnos ez csak nagyon rövid), aztán az egyik legjobb a Mad Hatter Steam Punk vára. Későbbiekben pedig lesz Antartaktisz-ra emlékeztető jégsapkákon való ugrándozás, majd a tenger alá is bekukkantunk. Alice a tenger alatti pályákon nem fullad meg. Egyszerűen semmilyen segítség nem kell neki, ahhoz hogy kapjon levegőt, semmi oxigén palack, semmi kopoltyú...de mindegy, hiszen ez Csodaország, itt ez mindennapos dolog.
Ez a világ egyébként nagyon emlékeztetett engem a Pscychonauts című kiváló TPS ugrabugra játék víz alatti szakaszára. Amúgy ebben később is megbizonyosodtam, hogy a készítők játszottak az imént említett játékkal, ugyanis a Szívkirálynő várában megtaláltam a Pscychonauts főszereplőjének a csontvázát. :) Jó kis Easter Egg. Ha már így megemlítettem a Szívkirálynőt. Vissza fogunk térni a kastélyába, ami még látványosabb, és hangulatosabb, mint az első részben. Egyszerűen odabax a hangulata... Óriási vérerek, csápok, nyelvek, fogak, szájak, és belsőségek, a szivekről nem is beszélve. Ezek mind benőtték a várat. Egyszerűen durva. Az első részben is hasonlóan benőtték ezek az erek a várat, de itt már a jó grafikának köszönhetően egyszerűen brutálisan jó lesz a látvány. Egyébként megint előfordul Alice-szel, hogy összemegy és egy kis szikladarabkán fog vándorolni, hogy megtalálja a Caterpillar-t, csakúgy, mint az 1-ben. Itt most óriási hangyák helyett samuráj darazsak jönnek, akik vissza tudják verni a kilőtt borsszemeket, és még közelharcban is elég kemények. Legjobb, ha a Vorpal Blade-del megyünk rájuk. Ők voltak a kedvenc ellenfeleim amúgy.
Az utolsó helyszínt nem akarom lelőni, sem pedig az utolsó ellenfeleket.
Behind Enemy Lines
Ahogy az első részben a kártyakatonák voltak a legtöbbet viszontlátott ellenségek, úgy itt a különböző ruin-ok lesznek azok. Róluk azt kell tudni, hogy sínből és vonatalkatrészből vannak, amit hányás, meg olaj tart össze, és porcelán baba fejük van. Ezeknek különböző vállfajait megismerhetjük. Egyik fajtájuk a nagydarab tűzdobáló, háromfejű, amit úgy győzhetünk le, ha az umbrella-val (esernyő) visszaverjük a tűzlabdáját. Amint megjelenik egy betört üveg animációja, egyből elveszíti a pajzsát és onnantól bármivel megsebezhetjük. Egyébként a későbbiekben a lóval, vagy a teáskannával is elérhetjük ugyanezt az eredményt, hogy leszedjük a pajzsát. Később lesz egy még nagyobb fajta, aminek már rengeteg feje van. Ez már izgalmasabb lesz. Van egy repülőfajta is, ami kristályszilánkot lő...stb. Az esernyő egyébként nem minősül fegyvernek. Inkább egy pajzs, ami könnyebb közelharci és távolsági fegyverek ellen hatásos. Használatakor mindenképpen nyomjuk be a Caps Lock-ot, ami az automata célzás (konzolos örökség). A legtöbb harcot persze az automatikus célzás nélkül is meg lehet nyerni, de tényleg sokat segít, ha jól használjuk. Lesznek még apró manók is, akik evőeszközökkel támadnak, meg póklábakon álló teafőzők, amiknek ki kell vágni a szemét. Az első részből visszaköszönnek a kétlábon járó halak is. Na és a kártyakatonákról nem lehet megfeledkezni. Itt zombiként térnek vissza és erősebbek, mint valaha. (Meg vastagabbak is.)
Puzzle-ök, Ugra-bugra részek
A végigjátszás során többször találkozunk majd mindenféle puzzle-el. Időnként a szó szoros értelmében vett puzzle-lel is. Fogunk sakkozni, meg zenélni (a nagyon ismert zenélős konzoljátékok működési elvén alapul). Ilyenkor általában egy skip-pel elnyomhatjuk ezeket a részeket, ami nagyon játékosbarát megoldás, bár nem hiszem, hogy egy olyan játékos, aki a célközönségbe tartozik, majd épp egy puzzle-ön akad el. Inkább a nem skip-elhető kapcsolókeresgélésen véreznek majd el, vagy egy főellenségnél. Lesznek a 20-25 évvel ezelőtti játékokat idéző 2D-s részek is. Pl: Flipper, tengeralattjárózás (ez a Tower című játékből ismerős számomra) és egy Mario szerű ugrálós rész is...stb. Szerintem dicséretet érdemelnek a fejlesztők amiért ezeket beletették. Nagyon jó érzékkel törték meg az unalmas harcos-ugrálós részeket, egy-egy puzzle-el.
Ha már ugrálás ezt nem említettem korábban, de Alice óriási nagyokat tud ugrani, vagy inkább vitorlázni a szoknyájával. Ha megnyomjuk a Shift-et akkor a "kiccsaj" pörög egyet a tengelye körül és ezzel újabb lendületet vesz ahhoz, hogy távolabb érjen földet. Ezt háromszor képes megismételni egy ugrás során. (Tehát, amíg nem ért le a lába a földre.) A Shift-et nyomvatartva vitorlázhatunk is lefelé. És ezt a két dolgot kombinálhatjuk. Alice ugrálás közben fogakat és rózsaszirmokat gyűjt. A fogak jelentik a pénzt, ebből fejlesztheti a fegyvereit, utóbbiak pedig az életerőt. Kivételes játék Az Alice MR abból a szempontból is, hogy ez nem cover shooter, mint a többi mostanában megjelenő összes játék. Tehát nem nagyon találunk fedezéket, és egyáltalán nem töltődik vissza az életerőnk, még akkor sem, ha nagyon alacsony. Ekkor villogni kezd az Enter gomb ikonja a HUD-on és, ezt megnyomva Alice hisztizik :D A hysteria bekapcsolásával a csajszi sebezhetetlenné válik, a sebzése erősebb és gyorsabb lesz. Ezt bármikor megismételhetjük, ha lecsökken az életerőnk a minimumra, de nem mindig érdemes megkockáztatni, mert lehet, hogy olyan sallert kapunk, amit nem élünk túl. Ebben a módban mindegyik fegyver használható.
Alice a Control gomb megnyomására összemegy, és ilyenkor láthatóak lesznek számára a láthatatlan dolgok is. Ezek általában krétával rajzolt dolgok. Ez egyfajta ultraviola látás, mert lilán lát a lány, és még a sötétben sem lesznek útkeresési gondjai. A kedvenceim a láthatatlan lebegő kockák, amik meg vannak számozva. Ezek ugróiskolára hasonlítanak, és a számozás segíti a játékost, abban, hogy milyen sorrendben érdemes a kockákra ugrani.
Végítélet
Nagyon tetszett ez a rész. Teljesen jól megoldották a készítők, hogy Alice új köntösbe kerüljön. Itt most úgy is értem ezt, hogy minden fejezetben más ruhát hord (A szívkirálynős résznél az a piros ruci a legtutibb), meg úgy is, hogy megfelel a játék a mai kor szellemének. A leginkább a Prince of Persia játékokra emlékeztet az Alice Madness, abból is leginkább a 2008-as részre. Főleg a földből kijövő olajból összeálló ruin ellenfelek miatt. (Terminátor 2 effektus). Hibának lehetne venni a játék linearitását, ugyanis a Pop 2008-ban te döntöd el, hogy merre mész. Vagy csak gyűjtögetsz, vagy a sztoriban is akarsz haladni. Ergo az a játék sandbox, ez meg nem. DE itt ez nem is baj. Szerintem pont jó ez így is. Időnként vannak leágazások, ahol első játszásra nem mindig tudod eldönteni, hogy ez most csak mellékes gyüjtögetés felé visz, vagy a főút felé. Ilyenkor gáz, ha egyből a főútat választod, mert később nem tudsz visszamenni felszedni, amit kell...de később rájössz, hogy amikor összemész, akkor nagyon jól mutatják a krétával rajzolt ábrák, hogy merre mi van. Első végigjátszáskor inkább sietni akartam a sztorival és nem mindig álltam meg az ábrákat nézegetni, csak mentem, amerre lehetett. Az is előny, hogy első végigjátszáskor össze lehet szedni az összes weapon upgrade-et, meg az is, hogy ezt tovább is lehet vinni a második végigjátszásba, á'lá Prototype.
A játék gyönyörű. Ugyanaz az Unreal 3 engine hajtja, ami a Grimm-et is. A Grimm kicsit csúnyának néz ki, mert rajzfilmszerűen elnagyolt ábrákat tartalmaz, de ha jobban megnézed egy-két effektnél, az is szép játék. (Leginkább a Dexter Laboratóriuma c. rajzfilm rajzolási stílusára emlékeztetett engem a játék stílusa.) Amúgy az U3 engine-t már nagyon unom, de az Alice 2 a bizonyíték rá, hogy még sok mindent ki lehet hozni belőle. Helyenként Bioshock-os emlékek is megidéződtek bennem a játék láttán. A játék hibájának egyedül azt lehet felróni, hogy a nem a Cod-os vérpistikéknek szól, de ez jó is. Egyik unokatesóm éppen ez a típus. 16 éves, nagy Cod-os és neki minden játék szar, amiben 1 percen belül nincs akció. Neki is megmutattam a játékot, és nem is kell mondani mennyire érdekelte... Az ilyen emberek kerüljék is el messzire, mert nekik nem is fog tetszeni.
Az első rész után nem számítottam folytatásra, de titkon reménykedtem, és most megint csak remélem, hogy lesz még ötletük, hogyan lehetne még fokozni ezt a történetet.
Szali86
