Számítógépes játékok 3:
Harry Potter Games 1-7-ig
Karácsony után elfogott a nosztalgia láz. Eszembe jutott, hogy mennyire jókat játszottam a 2001 karácsonya körül megjelent Harry Potter 1-el. Meg sokat filóztam mostanában azon, hogy mi lenne,ha végigjátszanám az összes HP játékot sorban. A Lego Harry Potter-t sem akarom kihagyni a sorból. Igazából talán ez a játék volt az, ami bogarat ültetett a fülembe. Gondoltam, talán az lenne a legjobb, ha az eredeti HP 1-4-ig játékokat is végigvinném és utána kezdenék neki a Lego HP-nek. Szóval nekiestem sorjában.
Az új Harry Potter-ről láttam egy ingame video-t és akármennyire szidják is a játékot, gondoltam, hogy nekem tuti be fog jönni. Ugyebár azt kell tudni az új részről, hogy nagyon Gears of War-os, fedezékből lövöldözünk, majd regenerálódunk, ha eltalálnak, stb...Ráadásul, ami még tetszett a video-ból, hogy egészen érdekes helyszíneken játszódnak a pályák, mint például romos gyártelepek, összegrafitizett falakkal. Ez abszolút elüt a korábbi kastélyos játéktól, amit megszokhattunk.
A Harry Potter könyvekkel 2000-ben ismerkedtem meg. Annak idején sokat támadta az egyház a szóban forgó műveket. Akkor még nem is sejtették, hogy nem sokára jön egy Dan Brown, aki számukra még ellenszenvesebb könyveket fog írni. Lényeg az, hogy már a csapból is a Harry Potter folyt, és gondolták a szüleim, hogy azt a könyvet meg kell venni, ami állítólag több százezer gyereket vett rá, hogy megszeressék az olvasást. (Azóta nem is tudom hányan olvasták már.) Azon a nyáron meg is vették nekünk az első három könyvet. A négy még nem jelent meg magyarul. Neki is láttunk tesómmal, majd a szüleim is. Egymás kezéből rángattuk ki a könyveket, nagyon megszerettük. Húgom túlzásba is vitte. Elolvasta az összes részt tízszer, majd angolul is vagy háromszor. Ezt sose komáltam. Szerintem hülyeség egymás után rögtön újraelolvasni egy könyvet. Viszont, ha tartassz egy pár hónapos vagy pár éves szünetet, annál jobb lesz. De ez csak az én véleményem.
Hogy mi lehet a Harry Potter történeteknek a titka? Minden bizonnyal az, hogy mindenki szereti az iskolás történeteket. Ezek akkor is jók, ha épp ezt a korszakodat éled át, meg akkor is, amikor felnőttként visszasírod a sulit a munkahelyen görnyedve. Nyilván mindenki alapból azt mondja magáról, hogy "bezzeg én utáltam iskolába járni", de azért mindannyian tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz. Voltak szép emlékek is a rosszak között. Az első kedvenc tantárgy, az első kedvenc tanár, az első szerelem, az első jóbarátságok, amik akár életre szólóak is lehetnek. Ezek a Harry Potter történetek nagyon jól visszaadják a jót és a rosszat is. Remek társaságot kreált az írónő és egy egész kiforrott fantázia-világot. Persze ilyenkor vigyázni kell, mert természetszerűleg előfordulnak logikai ellentmondások, de ezek felett jobb, ha elsiklik a kedves néző/olvasó/játékos. Gondolok például arra, hogy a tesztrálokat Harry csak ötödikes korában látja életében először. Ezeket a lényeket csak azok láthatják, akik már láttak embereket meghalni, és őt aztán egész életében végigkísérte a halál. Kezdve azzal, hogy gyermekkorában a szeme előtt haltak meg a szülei, majd elsős roxfortos évében az egyik tanárát, Mógus professzort is látta szétporladni. Ugyanakkor, Cedric Diggory halála már kiváltotta belőle, hogy lássa ezeket a különös fogathajtó lényeket.
A film adaptációkat szokás szidni...hát még a játékokat. Eleve utálom azokat a véres-szájú rajongókat, akik azért leosztanak egy filmet, mert az nem követi betű szerint a kedvenc könyvüket, vagy képregényüket. Tudomásul kell venni, hogy egy film 2-3 órás, egy regény meg akár 10-20 óra, mire végigérsz rajta. Ráadásul más-más igényeknek kell megfelelnie egy filmnek, egy játéknak és egy regénynek. Ha képesek vagyunk megbocsátani az ebből adódó eltéréseket, akkor neki is ülhetünk a játéknak is.
Visszatérve a filmekre, nekem mindegyik megfelelt a tetszésemnek és az elvárásaimnak, noha voltak gyengébben sikerült részek, összességében meg vagyok elégedve velük. Ezen kívül még tudatában vagyok annak, hogy az írónő felügyelte a forgatást, és a játékok elkészítését, szóval annyira kirívóan rossz eredményre nem kell számítani. A játékban előfordul, hogy a filmekben/könyvekben nem is szereplő varázslatokkal találkozhatunk, és fordítva. Sőt tapasztaljuk majd, hogy egyik játékban ugyanazt az eredményt másik varázslattal érhetjük el, mint az azt megelőző epizódban tettük. A különleges lényekre is ez vonatkozik. Továbbá a kastély, majdnem minden játékban teljesen máshogy néz ki. Egyre inkább hasonlít a filmbeli önmagára, és egyre nagyobb lesz az alaprajza, egyre inkább kisze-kusza, labirintusok, folyósok tarkítják, és egyre könnyebb lesz eltévedni. Mindazonáltal egyre izgalmasabb is lesz felfedezni, hogy mi változott, mi hová került. Pl: az egyik részben az átváltoztatás-tan-terem a sokadik emelet egyik folyósójáról nyílik, a későbbiekben meg a filmekből ismert átváltoztatástan udvarról. (füves udvar)
Ezen kívül érdemes szót ejteni arról, hogy sokan azért nem merik elolvasni, megnézni, végigjátszani a Harry Potter-t, mert félnek, hogy dedósnak fogják őket tartani emiatt. Ez természetes velejárója azoknak a brandek-nek, amikben gyerek főszereplő van. (Lásd: Dragon Ball.) Szerintem az ember egy idő után nem foglalkozik azzal, hogy másoknak tetszik-e az, amit ő olvas/néz/játszik, hanem rájön, hogy az a fő, hogy önmagának tetszen.
Harry Potter and the Sorcerer's Stone (2001)
Az EA games kezébe jutottak a Harry Potter licenszek, mind a filmeket, mind a könyveket illetően teljes jogkörrel élve feldolgozhatják mindkét platformot kedvük szerint. Ez azért érdekes, mert a Gyűrűk Ura esetén eleinte csak a filmek jogait birtokolták, a könyvek jogait később szerezték meg. Ezért előfordultak egymástól tök eltérő Lord of the Rings TPS-ek, meg RTS-ek. Itt szerencsére ilyen szempontból egységről beszélhetünk. A PC-s verziót a Know Wonder nevű fejlesztőcsapatra bízta az EA Games. Az első három HP játékon kívül nem is igen volt más játékuk a későbbiekben. Szóval elmondható, hogy a Harry Potter játékokkal váltak valamennyire ismertté. Akkoriban még különböző játékok készültek minden platformra, ergó a PC-s HP más, mint a PS 2-es. Ez kicsit rossz is, mert így mindkét platform játékosai kimaradnak néhány érdekességből, de erre majd később kitérek még.
Harry Potter és a Bölcsek Kövére
Azon ne akadjon fenn senki, hogy a játék egyből ott kezdődik, hogy Harry a Roxfort-ban van. Ez a könyvnek a nyolcadik fejezete, ha jól tudom. Az előzményeket egy mesélő hang összefoglalja nekünk. A játék nagyon meseszerű. Grafikáját tekintve inkább hasonlít egy rajzfilmre, mint egy filmre, de ez persze az akkori technikai lehetőségek miatt is fordulhatott elő. Elég sokszínűek a textúrák, szóval kellemes mesebeli hangulatot kölcsönöznek a játéknak. (Ekkor is voltak már komorabb játékok, lásd Quake 2, King Pin, Deus Ex) A játék egy TPS platformer akció-kaland, tehát egy varázslós "Tomb Raider"-klónnak is nevezhetnénk az egyszerűség kedvéért. (Abban az időben minden TPS-re ezt mondták :S )
Amikor a játék még nem készült el, szó volt arról, hogy a Black and White-ból átveszik a varázslat rajzolásos rendszert. Ekkor kicsit megijedtem, (gondolom nem vagyok egyedül) ugyanis ez nagyon szép, és látványos, kreatív megoldás, de ugyanakkor lassú és macerás is. Elképzeltem, amint minden egyes varázslatnál leállunk és az egérrel különböző formákat rajzolunk és az ötszázadik varázslat után görcsbe rándul a csuklónk. (Az ötödik résznél olyan varázslási rendszert alkottak, aminél már tényleg begörcsöl az ember csuklója.) Hát szerencsére ezt csak részben valósították meg. Pont jó így, ahogy...A játék elején megtanuljuk az első varázslatunkat Mógus Professzortól, a sötétvarázslatok kivédése tanártól. Ez a flippendo nevet viseli. Mivel régen olvastam a könyveket, nem tudom, hogy melyik varázslat szerepel a könyvekben és melyik a filmekben...stb., viszont ez nem is annyira érdekes, ugyanis a legtöbb varázslat így jó, ahogy van a játékban. Tehát ez a varázslat arra hivatott, hogy bizonyos tárgyakat arréb lökjünk vele. Az elsajátításához körbe kell rajzolnunk az egérrel a Mógus által felvitt mintát. Ez nem annyira egyszerű, mint amennyire elsőnek tűnik. Annyira nehéz, hogy elsőre megalázóan kevés százalékot fogunk elérni. Ha sikerül mégis átlépni a megszabott mércét, még háromszor újrapróbálhatjuk további pontokért. Siker esetén ugyanis pontokat kap a Griffendél-ház. Ez nagyon motiválóan hat a játékosra, szerintem, csak az a gond, hogy úgyis tök mindegy, mennyire gürcölünk, úgy is mi nyerünk a házkupán :) Na mindegy, ez az első résznél még elmegy, főleg, hogy az eredeti történet szerint is ez a szitu. (Későbbi részekben már mi alakíthatjuk, hogy hány pontja legyen a Griffendél-háznak és tényleg mi nyerhetjük meg úgymond.) Ha körberajzoltuk a flippendo ábrát, akkor Mógus, félrehív minket, és a terem mögött megnyílik egy ajtó, amin belépve, különfoglalkozáson veszünk részt. Megtanítja nekünk a gyakorlatban is alkalmazni ezt a varázst. Szerencsére lehet használni az egeret célzáshoz is, ahogy az akkori játékokból már megszokhattuk (A Quake 3 előtti játékokban nem nagyon volt alkalmunk egérrel célozni.) Annyi a dolgunk, hogy megyünk, majd, amint meglátjuk a Flippendo-ábrát, megnyomjuk a balegér gombot, majd felengedjük. Mielőtt felengednénk már felvillan a szemünk előtt a varázslat ábrája a levegőben, majd felengedéskor Harry kimondja a varázsige nevét és egy nagy csillogó szikra repül a cél felé, majd elmozdul az általunk kinézett tárgy. Néha másznunk is kell azért, magasabb platformokra, meg ugrálni is. A gyerekek kedvéért beletették az auto-jump funkciót, amellyel Harry autómatikusan ugrik, amint eléri egy szakadék peremét. Amikor új volt a játék, akkor kipróbáltam, most nem volt kedvem kipróbálni, szóval nem tudok nyilatkozni róla, hogy ez mennyire működik jól. Ugyanis felvet néhány hibatlehetőséget ez is. Például mi van, ha úgy megyünk a szakadék szélére, hogy szemben nincs lebegő platform, amire ráugorhatnánk?
A játékmenet szerkezete úgy épül fel, hogy előbb megtanulunk egy varázslatot egy tanártól, majd "különórán" gyakoroljuk a teremből nyíló titkos ajtón áthaladva egy titkos akadálypályán, majd időnként félbeszakítják olyan sztorielemek, minthogy a láthatatlanság köpenyében lopakodva vigyük el Norbert-et, a sárkányt az egyik torony tetejére, vagy quiditch-ezzünk, vagy csak menjünk át egy másik tanterembe. Sajna, csak ilyenkor tudjuk úgymond felfedezni a kastélyt, mert elég lineáris a játék. Ha bármikor útelágazást látunk, vagy érdekes felfedezni valót, sokszor nem tudhatjuk előre, hogy melyik utat választva lehet felfedezni valami apróságot, és melyiket választva haladunk tovább. Ha utóbbit választjuk, akkor a felfedezni valót kihagyjuk, nem mehetünk vissza. A második tanár nem varázsolni, hanem a seprűn való "lovaglást" tanítja meg. A következő varázslatot, már Hermione okítja hősünknek. (A kis stréber :) ) Ez az Alohomora varázsige, mellyel a mágikusan bezárt lakatokat és zárakat tudjuk nyitni. Ezután elsajítithatjuk a Wingardium Leviosa nevű királyságot, ami lebegtetést tesz lehetővé. Ez elég látványos a játékban és elég kreatív is a használata a többi varázslathoz képest. Majd megtanuljuk a Lumos-t, mellyel fényt gyújthatnak a varázslók a pálcájuk végére...a filmekben és a könyvekben... A játékban ennél többet tud. Ha látunk egy vízköpőt (szárnyas négylábú denevér-szerű szörnyet ábrázoló szobor), akkor ezt a varázslatot alkalmazva lebegő platformokat varázsolhatunk elő. Ezek fényes pontok, amik időnként mozognak fel-le, vagy oldalra, és ezeken ugrándozva haladhatunk tovább. Az utolsó varázslat a Diffindo, mellyel a növényeknek tudunk ártani. Szerencsére minden egyes "akadálypályán" használnunk kell az összes eddig tanult varázslatunkat. Egysíkú is lenne, ha csak a legutóbb tanultat kéne alkalmaznunk. Így később elég izgalmas lesz, már, amint minden varázslatot elsajátítottunk, és a szembe jövő óriáscsigákat kell arréb tolni, meg zárakat nyitni, meg a húsevő virágokat szétrobbantani.
"Ride on a White Horse"
Most térjünk vissza egy kicsit a seprűn való rájdingolásra. Madam Hooch óráján pattanunk seprűre. Ilyenkor továbbra is wasd (vagy kurzorgombokkal) irányítjuk Harry-t, de a control gombbal lassíthatunk, az alt-tal gyorsíthatunk. Amúgy elég gáz az alap beállítás, de szerencsére átkonfigurálhatjuk a gombokat. A levegőben látunk óriási fényes karikákat, és ezeken kell átrepülnünk (úgy, mint a GTA: San Andreas-ban amikor megtanulunk repülőgépet vezetni). Minél több karikán mentünk át, annál több pontot kapunk. A Quiditch-ezés is így működik. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy karikákon át repülve próbáljuk követni a cikkeszt, a szárnyas kis aranygolyót. A többiek vidáman játszanak hátul, nem is érdemes velük foglalkozni. Kivéve a gurkókkal, amik eltalálhatnak bármikor és akkor sebződünk. Ha elfogy az életerő, akkor restart. Ez tapasztalt játékosokkal tuti nem fog előfordulni. A seprűt használhatjuk akkor is, amikor Malfoy elveszi Neville nefelejcs gömbjét és üldözőbe kell venni. Ez a legjobb repülős rész, mert bejárhatjuk a kastély udvarát és az erdő egy részét is.
Az első vagy második játékhoz kiadtak egy Quiditch World Cup című csak a kviddicsezésről szóló "sportjátékot". (Nekem ez kimaradt, és nem is biztos, hogy kipróbálom.) Annak idején tervezte az EA, hogy a FIFA-khoz hasonlóan évente jön majd egy kviddics-gém, de szerencsére leálltak vele és beépítették az alap HP játékokba a ezt a versenyt. Eléggé pénzlehúzás/rókabőr szaga volt ennek. Sajnos a későbbiekben sem nagyon sikerült rendesen megcsinálni a kviddicset olyanra, amilyennek lennie kéne szerintem, de majd erről is később...
Életerő és power up-ok tekintetében egyszerű a rendszer. A képernyő bal felső sarkában láthatjuk a villám alakú sebhelyünk kivetülését és, az kezd el fogyni, ha sebzést szerzünk, mint a Max Payne-ekben Max figurája a HUD-on. Ha fel szeretnénk tölteni az életerőnket, akkor fel kell szednünk egy csokibékát, ami azonnal gyógyít. Itt staminának nevezik az életerőt. Vicces is lenne, ha hp-nek hívnák. :) Továbbá gyűjthetünk mindenízű drazsét, amelyet a Weasley-ikreknek adhatunk, mintegy maffiás védelmi pénzösszeget. :) Amúgy az ikrek elmondása szerint egy különleges kísérlet végrehajtása miatt van szükségük a drazsira. A játék végén, a színlap előtt egy tréfás animációban kiderül, hogy mi is ez a kísérlet. Jót nevettem, mivel már rég elfelejtettem, hogy mire készülnek ezek a Weasley-kölykök. Angolul beans-nek hívják ezt a drazsét, szóval még szlenges értelemben véve, tényleg olyan, mintha védelmi pénz lenne... Annak idején az igen erős marketing kampány eredményeként, hazánkban is lehetett kapni Mindenízű drazsét, meg csokibékát. Már kiment a divatból, sajnos. Most, hogy így eszembe jutott, ennék párat...Továbbá gyűjthetünk varázslókártyákat, amiken híres varázslók képe és rövid életrajza található. Gondoltam, hogy "na most majd megmutatom és megszerzem mind", de annak ellenére se sikerült, hogy több tapasztalatot szereztem az elmúlt tíz évben, mint amikor először játszottam vele. Szóval nagyon eldugták a kártyák felét, pofátlanul...
"Fear of the Dark"
Harry különös kalandjai során elkeveredik a Tiltott Rengetegbe is. Nem kell annyira parázni, mintha egy horror játékban lennénk, de azért a játéknak mégis csak az egyik legtitokzatosabb és legérdekesebb része. Ez mindig is izgatta a horrorkészítők fantáziáját, hogy egy kisgyerek bolyong a sötét erdőben...Kis koromban nekem is voltak hasonló rémálmaim. Érdekes helyszín továbbá a dungeon, ami Piton professzor óráján nyílik meg előttünk. Ha több dándzsönös pálya lett volna, akkor persze untam volna, de éppen jó ez az adag. Ez a sötét katakomba-rendszer nagyon elüt a játék eddigi részeitől és ez a jó benne.
Lehetőségünk lesz egyszer használni a láthatatlanná tévő köpenyeget, ahogy korábban szó volt már róla. Ekkor Harry autómatikusan felveszi a köpenyt, és mindaddig láthatatlan lesz, amíg nem varázsol. Vicces, hogy közben egy petróleum lámpát fog a kezében, szóval, ha Friccs, vagy a macskája meglátnak egyből elkapnak és restart az adott teremtől. Ennél a résznél a könyvtárban kell polcok tetején ugrálni láthatatlanul. Elég izgi a maga módján ez is. Figyelmesebbek észrevehetik, hogy a filmben Norbert-et a bébisárkányt Hagrid lepasszolta Ron bátyjának, aki csak úgy érte jött állítólag, itt meg nekünk kell felvinni őt a toronyba (láthatatlanul), és onnan viszi el a bratyó Romániába, a sárkánytelepre.
Roxfort-i kalandjaink során időnként belefuthatunk más gyerekekbe is, de a főbb szereplőkön kívül senkivel nem lépünk interakcióba, velük is autómatikusan animáció formájában.A Troll elől menekülnünk kell több folyósón át, a kamerával szembe futva, szakadékokat átugorva. Ez kicsit idegesítő, mert nem mindig látjuk előre a szakadékot. Az egyik Prince of Persia-ban is belefuthattunk hasonló főellenségharcba.
A végjáték kifejezetten izgalmas. Először el kell altatnunk a háromfejű kutyát, majd a szárnyas kulcsra vadásznunk seprűn repülve, varázslósakkozunk, majd haladunk tovább a boss felé. Izgi ez a föld alatti katakomba rendszer... Majd jön a főellenségharc, ami nem annyira könnyű, mint azt egy gyerekjátéktól elvárhatná bárki is. Inkább idegesítő, mert úgyis tudod, hogy sikerülni fog, csak türelem kérdése. Nekem kb. 20 percig tartott, míg "kinyírtam" Voldemort-ot. A szitu, hogy egy oszlopos teremben kell körbe-körbe rohangálni a halálos átkok elől, ami a játékban csak nagyot sebez, de nem öli meg egyből a kicsi Potter-gyereket. A trükk, hogy Edevis tükrét kell flippendózni addig, amíg szembe nem kerül Tudodkivel, és ekkor a saját átkát visszaveri rá. Csakhogy ő időnként megereszt egy olyan átkot, ami "célkövetős", és átmegy a tükrön is, és ilyenkor futhatunk előle. Másrészt az oszlopokat rá kell dönteni, amíg lehet. Ott rontottam el, hogy egyik oszlopot se tudtam ráborítani, és azt gondoltam, hogy nem is így kell megölni. Ha egy oszlop se esik rá, akkor sokkal nehezebb a tükrös-móka. Később rádöntöttem két oszlopot, meg a tükörrel visszavertem három átkát, és nyertem. Szerintem jó ez a főellenségharc így, ahogy van, attól függetlenül, hogy égőztem vele 20 percet, amikor egy hardcore-gamer-nek ez nem okozna gondot. :)
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
Összességében tűrhető játék ez a Sorcerer's Stone. (Érdekes, hogy a könyvnek Philosopher's Stone volt a címe.) Tudatában kell lennünk, hogy ezt elsősorban kisebb gyerekeknek szánták, de attól még felnőttek is jól el tudnak vele szórakozni, ha van hozzá affinitásuk. Addiktívvá teszi a játékmenetet, hogy pontot szerezhetsz a Griffendél-nek meg a drazsékat gyűjtheted a kártyákkal együtt. Viszonylag egyszerű logikai feladványokkal találkozhatunk, amik egy tízévesnek sem okoznak gondot. Aki szereti a Harry Potter-ek világát, főleg az első részek mesés hangulatát, annak csak ajánlani lehet. Komolyan mondom, jobban élveztem az első-két részt, mint a későbbieket. A nosztalgia nagy úr...és jó újra gyereknek lenni, ha csak 8-10 órára is.
Szali86
Harry Potter and the Chamber of Secrets
Amikor megjelent a játék, PS 2-n kipróbáltam egy nagy elektronikai áruházban. Nagy fun volt a Weasley család udvarában célba dobni a gnómokat. Azután egyik haveromnál megnéztem a PC-s verziót, és láss csodát, egyből a Roxfortban kezdődik a játék a Fúriafűznél (leszámítva egy kis abszolúti intermezzót, amiben nem is irányíthatjuk a főszereplőt). Na ekkor tudtam meg, mennyire más is a PC-s verzió meg a konzolos. Akkoriban még talán sokkal jobbak is voltak a konzolos verziók, mert kreatívabbak, meg az irányítás miatt másféle szisztéma alapján folyt a játékmenet. Ennyit a siránkozásból...ettől eltekintve elmondanám, hogy a PC-s verzió is elég jól sikerült. Már az első részt is imádtam, hibái ellenére is, de erre még rátettek néhány lapáttal a fejlesztők. Azon gondolkodtam nem is egyszer, hogy mi lenne, ha a Harry Potter filmeket és a játékokat tekintve, milyen jó lenne, ha kiadnának még pár olyan epizódot, amik nem kötődnek ugyan szorosan az eredeti történethez, hanem inkább kiegészítők lennének, de még Harry elsős-másodikos éveit dolgoznák fel. Ugyanis ez az éra, annyival különbözik a többitől, hogy megérne még pár kalandot. Mivel Harry még kisgyerek, így sokkal félelmetesebbek is a kalandjai (persze, ha bele tudod élni magad). A gyerek Potter még a tanárainak a puszta jelenlététől is izgul, folyamatosan attól retteg, hogy ne is szidják le/ne csapják ki, de még a küldetését is teljesíteni tudja.
Szóval nagyon kedves nekem mindkét első rész, mind játék, mind könyv, mind film tekintetében. Viszont Harry nem áll meg a fejlődésben, és nagykorú lesz idővel, vele együtt a játékok is komolyodnak, és végülis, ez így van rendjén. (A harmadik rész nagy mélyrepülés szerintem, sokak szerint a negyedik is gyalázatos, majd elmondom később, hogy mi a véleményem róluk.)
A játékmenet tekintetében nem sok minden változott. Továbbra is az a szisztéma, hogy bejárunk órákra. Minden órán tanulunk egy varázslatot, majd egy akadálypályán végigmehetünk a varázslat használatával, és gyakorlásával. Viszont, most az egész kastély szabadon bejárható, és ránk vár a felfedezés öröme. Van is mit felfedezni. Kicsivel nagyobbak lettek a falak, meg szélesebbek a folyósók, nem csak Harry lett magasabb szerencsére. Kifogásoltam is az előző részben, hogy olyan szűk és alacsony folyósókkal van tele a kastély, mintha kisgyermekek számára épült volna az egész hely. El se tudtam volna képzelni Hagridot valamelyik folyósón állva.
Bizonyos helyekre csak akkor juthatunk el, ha már ismerjük a szükséges varázslatot. Ez főleg a legutóbb tanult varázslatnál lesz érdekes. Mivel a Flippendo nevét Diffindo-ra cserélték, így most újra meg kell tanulnunk a bűbájt és alkalmazni is kell egy akadálypályán. A Wingardium Leviosa sokak bánatára kimaradt ebből a részből. A Lumos-t és az Alohomora-t, amit már eddig is ismertünk, nos hát lehet, hogy újra kell tanulnunk (erre nem emlékszem már). A Hp játékokban előfordul, hogy újra kell tanulnunk a korábbi részekben már megtanult bűbájokat, és ilyenkor elmondja a tanító karakter, hogy "tudod Harry ismered már, de azért vegyük át újra...".
Varázslatok:
- Lumos: Fényt bocsát ki a pálca végéből, és a vízköpőkre használva ismét megjelennek a lebegő fényplatformok.
- Diffindo: A korábbi Flippendo átnevezve. Még a szimbóluma is ugyanaz maradt. Ezzel hátralökhetjük az ellenfelet, mint a Star Wars-okban a Force Push-sal. Továbbá használhatjuk kötelek, és pókhálók elszakítására is.
- Skurge: A szellemek által hátrahagyott ektoplazmát (lásd Szellemirtók) tünteti el, amik elég gyakran állják útját Harry-nek. Természetesen szellemekre is hatásos. Szóval itt már nem a lökdösődést fogjuk használni Hóborc (Peeves) ellen.
- Spongify: A forgószél mintázatú szőnyegeken, meg a járdaburkolatokon használjuk. Ekkor megjelenik egy lila "lebegő szőnyeg", amire ráugorva rugó szerűen kilő minket.
- Incendio: Kék tüzet lő ki pálcából. A későbbiekben ez lesz a tűzgyújtó varázslatunk. Ebben a részben...
- Alohomora: Szokásos zárnyitó bűbáj.
- Expelliarmus: Kivédi a varázs-támadásokat, és visszaveri. Ez magyarul a kapitulátusz bűbáj. (csak párbajban használható)
Párbaj varázslatok:
- Rictusempra: Hátralöki az ellenfelet, és csökkenti a staminát (ergó, ugyanaz, mint a diffindo a sima játékmenet közben)
- Mimblewimble: Ettől dadogni kezd az ellenfél, és nem tud varázsolni pár másodpercig
- Expelliarmus: ez védi ki a támadásokat.
Lehetőségünk adódik varázslópárbajozni is. Az ebédlőben (Great Hall) összetolnak néhány asztalt és azon folytak a párviadalok a filmben, itt viszont egy üreget tettek az ebédlő padlójába, és a többiek a föld szintjéről szurkolnak a lent párbajozó feleknek. Elvileg bármikor visszatérhetünk párbajra hívni a többi iskolást, de a játék vége felé kaptam kedvet ehhez, akkor nekem már nem sikerült. A sztorilájn szerint csak Malfoy-jal kell így harcolnunk. Duel közben megváltozik a játékmenet is. Csak szűk helyen oldalzhatunk, és csak párbajozó varázslatokat alkalmazhatunk: az Expelliarmus-t, meg a Rictusemprát (csiklandozó bűbáj), meg a mimblewimble-t.
A játék érdekessége még, hogy immár több életerőnk is lehet. Ha összegyűjtöttünk 10 bronz varázslókártyát, akkor kapunk még egy villámot a HUD-ra. A vége felé nekem már 6 zöld villámom volt, ergó olyan sok staminám, hogy a Nagylépcsők tetejéről leugorva is életben maradtam. Direkt kipróbáltam :) Az ezüst varázslókártyákkal kinyithatunk egy zárhat azon az ajtón, amit Félig Fejnélküli Nick mutat nekünk. Az ajtó mögött valami bónusz vár ránk. Azonban annyira nehéz összegyűjteni a megfelelő mennyiséget, hogy (csakúgy, mint az első résznél a kártyagyűjtögetésnél) tuti, nincs olyan ember a világon, aki ezt megcsinálta. A minden izű drazsét most fizetőeszköznek használjuk. Minden 25 beans ért cserébe vásárolhatunk bármelyik diáknál. A Weasley-ikrek elméletileg mindig jobb dolgokat árul, de pl: a Nimbusz 2001-es seprűnek semmi értelme. Majd erről is később... Az arany varázslókártyák meg már annyira ritkák, hogy nem is találkoztam eggyel sem, pedig elég lelkiismeretesen szereztem meg mindent, ami el volt rejtve, vagy nehezen elérhető helyekre kellett érte felmászni. Hagrid kunyhójánál disznók nézelődnek az ólban. Hozzájuk is be lehet ugrani egyébként egy kis gyűjtögetni valóért. Ha sikeresek vagyunk a tanórákon, akkor Dumbledore beszéde után mi mehetünk be a Bean Bonus Room-ba, mindenízű drazsékat gyűjteni. Ez is ösztönzően a hat a játékmenetre, ami elég addiktív. Egyébként összesen itt sokkal több drazsét gyűjthetünk, mint az elsőben, ahol 340 körüli eredmény, már szépnek volt mondható, itt ezernél is többet szerezhetünk.
Quidditch-ezni is lehetőségünk nyílik, azonban itt még rosszabb lett. Már nem kell színes karikákon átrepülnünk, hanem a seprű repül magától. Így érdekesebb ugyan a dolog, mert még a pálya körüli "árokba" bevisz minket a gép, viszont csak annyi a dolgunk, hogy oldalirányba lökdössük az ellenfél fogóját, Malfoy-t, majd amikor közel van a cikesz, akkor nyomogassuk a control-t. Kicsit sajnáltam, hogy itt már nem kell röpködni a kastély felett csak úgy, viszont bármikor kviddicsezhetünk, ha úgy tartja kedvünk. Összesen egy kötelező meccs van, a Mardekár elleni.
Ebben a részben pitonnál valóban bájitalozni fogunk, nem pedig varázslatot tanít, mint az elsőben. A kis üstbe bele kell dobálnunk a kért mennyiségű vackot és élet potion-t készíthetünk. Ezeknek később még hasznát vesszük. Egy ragacs (varangydudva, asszem), meg két ág kell egy üveghez. Ezt aztán folyamatosan magunkkal visszük és a Q-gomb megnyomásával megissza a kis Potter. Ez akkor jó, ha nem találunk csokibékát, ami feltornászná az elvesztett életerőnket. Apropó, a csokibékák brekegnek és itt már el is ugrálnak, néha idegesítő is, hogy nem tudjuk őket felszedni elsőre. :) A játék végére 13 élet pósönöm volt, ami végülis jól jött a főellenségharcban, de igazából nélküle is meg tudtam volna oldani. Jó ötlet ez, de nem kell annyira gyakran használni. Szóval játék közben pénzért vehetünk alapanyagokat az életerőt adó bájital elkészítéséhez, vagy találhatunk elszórva is, a pályákon. A kis faemberkék haláluk után elszórnak egy-egy fadarabot. A savegame-ek ugyanúgy a lebegő könyvek (checkpoint), mint az első részben.
A játék vége felé elmegyünk a Tiltott rengetegbe pókokra vadászni. Még Aragog-gal is megküzünk majd, ami elég szórakoztató boss-fight. Jobb és nehezebb, mint a Baziliszkusz elleni küzdelem. Utóbbit elég könnyű legyőzni. Sokkal kisebb a filmbeli szörnynél, és lila :D Harry pálcáját elszedi Tom Riddle "szelleme", így végig csak Griffendél kardját használhatjuk, ami ugye egy ultimate fegyver. Igazán betehették volna a játékba a menekülést a Baziliszkus elől, ahogy a filmben is menekült egy kicsit Harry. A karddal lőni fogunk (micsoda hülyeség?!) és annyi a feladatunk, hogy amikor a kígyó kidugja a fejét, és ránk köpi a mérget, akkor időben lőjünk rá. Ez elsőre nagyon gyors is, csodálkoztam is, hogy ennyi volt, majd mégegyszer előkerült az említett óriási kígyó. Ekkor nehezebb legyőzni, de továbbra is jól ismert üsd-a-vakondot játékelv alapján működik. Itt bénáztam néha, mert vagy eltalált, vagy mire lőttem, már visszabújt, de első neki futásra sikerült kinyírnom végülis.
Összességében ez egy remek játék, sokkal komplex-szebb, mint az első rész, és sokkal érdekesebb, a teljesen szabadon bejárható terepnek köszönhetően. Több az összegyűjteni való kártya és van is értelme gyűjteni őket, még ha az ötzáras ajtót ki se tudjunk nyitni akkor is...Hosszabb maga a játék, bár én eléggé lelkiismeretesen mindent meg akartam csinálni, szóval, ha ezt leszámítjuk akkor lehet, hogy csak 8-10 óra, mint az első rész. Ha úgy játszol, mint én, hogy mindent fel akarsz fedezni, akkor ez 5-tel is több lesz.
Szali86
