5 éves voltam, mikor az első PC-t megvették a szüleim. Egyből beleszerettem az első játékaimba: Karateka, Prince of Persia, Wolfenstein 3D,  Barbarian...stb. Ezek közül többet is feldolgoztak már a mai kor követelményeihez híven, és örülnék, ha folytatódna ez a trend. Pl: a Barbarian-nel is szívesen játszanék, akár az eredetivel is. Sajnos az eredetit nem találtam neten sem. Az autós játékok sem hagytak hidegen, bár nem vagyok akkora autó-fan. Úgy gondolom,h elég nekem billentyűzet is ahhoz, h ezekkel játszam. Sose akartam kormányt venni a géphez. Majdnem kifelejtettem életem első nagy kedvenc játékát, a Metal Mutants-ot.

Későbbiekben újabb játékokról is fogok írni. Nem feltétlenül időrendi sorrendben.

A blogommal azt szeretném üzenni a kedves játékosoknak, hogy ne mindig csak a legújabb és legjobb grafikájú játékoknak adjanak esélyt. Időnként előveszek régebbi játékokat is. Mivel elég ritkán újítok gépet. (3-4 évente) Ezért azt a stratégiát követem, hogy azokat a játékokat kezdem el játszani, amik akkor jelentek meg, amikor még szar gépem volt. Általában időrendi sorrendben kezdek el játszani. Pl: 2008-ban újítottam gépet, akkor előszedtem a 2005-ös játékokat, amiket annak idején nem tudtam játszani, mert nem futottak. Ilyenek, mint F.E.A.R., Call of Duty 2...stb.

Szali86

Kedvenc játékaim:
GTA sorozat (2,3,4, Vice City, San Andreas)
Mafia 1-2
Aliens vs. Predator 2-3
Wheelman
Tomb Raider,
Call of Duty 1,2,4,5,6,7
Max Payne 1,2
Lost Planet 1
Painkiller, Battle out of Hell, Overdose
Prince of Persia (az oldschool 1-2 epizód), az "újabb részek is": Sands of Time, Warrior Within, Two Thrones...a 2008-as és 2010-es részt nem próbáltam még.
F.E.A.R. (csak az elsőt próbáltam ki, kiegek nélkül)
El Matador
Medal of Honor (MOHAA, MOHPA, MOH:Airborne)
Brothers in Arms
Halo 1-2,
Fable 1,
Ninja Gaiden Black 1,
Gun
Stubbs the Zombie
Blood Rayne 1-2
Enter the Matrix
The Matrix: Path of Neo
Predator Concrete Jungle
Hitman 1,2,3,4
Freedom Fighters
Kane and Lynch
Transformers: The Game
Transformers: Revange of the Fallen
Starship Troopers 2005
Thief 1,3
Warcraft 2,3
Emperor: Battle for Dune,
C & C: Generals, Red Alert 1-2, Tiberian Sun
Age of Empires 2,
Need For Speed-ek: Hot Persuite 1-2, Porsche Unleashed, Underground 1-2, Most Wanted (ez az egyik kedvencem), Carbon, Pro Street, Undercover
Alone in the Dark 1,3,4


A blogról

Nagyon zavar, hogy sok újságban a kritkusok gyakran saját maguknak is ellentmondóan döntenek egy játékról. A leggyakoribb, amikor valaki így ír: "Nagyon állat ez a játék, mindenkinek csak ajánlani tudom, majd hónapokkal később...Xy játék nagyon leírta magát nálunk is..." vagy az ellenkezője, mikor először szidják, aztán, amikor teljes játék akkor magasztalják: "Hú ez a játék annyira gyökérség, hogy ember legyen a talpán, aki erre rá tud fanyalodni" aztán "Örömmel jelentjük be, hogy XY játék teljes játék lesz az újsághoz. Nagyon élvezetes kis játék ez."
Azt is nagyon utálom, mikor egy játékot agyon osztanak, és aztán sokan ki se próbálják. Továbbá zavar még az is, ha egy játék nagyon jó (sok szempontból is), mégse ismerik elegen. Tehát a blogomnak ez is egy célja, hogy megismertessem a játékokat az emberekkel. Elmondjam a személyes véleményemet. Összehasonlítsak játékokat, és ajánlani is fogom őket. Mivel a legtöbb játékról interneten és újságokban is terjedelmes leírás található, így csak röviden, és személyes szemszögből mutatom be a játékokat.

Aliens vs. Predator 2-3 Összehasonlítása:

"Alien? A Földön nem él ilyen."

 Ezen a 2010-es rész óta megy a vita, hogy melyik rész jobb hangulatban, a 2 vagy a "3". Hivatalosan nem is viseli a 3-at a címében. Az is feladja a leckét, hogy "most akkor Alien vs. Predator vagy Aliens vs. Predator?" Legjobb tudásom szerint a filmeknek Alien vs..., a játékoknak Aliens vs... a címe. Szóval amikor először játszottam a 2-vel, úgy éreztem, hogy ez a játék az egyik legparásabb, amivel valaha játszottam. (2001-ben jelent meg, akkor játszottam vele először.) Annyira visszahozta a filmek hangulatát, meg azt a félelmet, az ismeretlentől... Aztán nyilván, amikor az ember nem emberrel játszik, akkor már nem izgul annyira, de azért akkor is magas az adrenalin szint még.
Ezzel ellentétben a 3-ban már nem az LV-1201-es bolygón kell akciózni, hanem a BG-386-on. A bolygó egy része dzsungeles, másik része meg sivatagos. Érdekes, hogy az LV-426 a filmekben végig pusztaság, ahol sose süt a nap, meg nincs semmi növényzet. Ezzel ellentétben a játékban meg volt egy kis dzsungeles része. Ennek csak örülni lehet szerintem. Fő a válotozatosság. Szóval az egyik vád, ami a "3"-at érte, hogy elvész a jó hangulat azzal, hogy másik bolygóra tették át a helyszínt. További vád, hogy a játékot nem a Monolith készítette, akik az előző részt, hanem a Rebellion, akik az első részt. (Nagy rajongója vagyok a Monolith játékainak és sajnálom, hogy összezörrentek a 20th Fox-szal és így elestek az AvP jogaitól is. Remélem, hogy később még lesz lehetőségük nekik is egy AvP-t készíteni.) Annak idején próbáltam az 1-et is, de nem jött be. Abszolút multira volt kihegyezve a játékmenet. Pályákon nem lehetett menteni, csak sokadik gyakorlás során végigmenni rajtuk. Kicsit Counter Strike feeling AvP köntösben. Legalábbis akkoriban ez volt a benyomásom. Emiatt féltem is kicsit, hogy nem fog bejönni a 2010-es rész. Aztán megnéztem az első in game video-kat, és száj tátva sóvárogva vártam, hogy kipróbálhassam. Most játszom vele először, most, mikor már majdnem egy éve megjelent. Körülbelül a 2/3-ánál tartok.

Játékmenet

A játékmenetet összehasonlítva azt mondom, hogy ez a rész egyértelműen modernebb a 2-nél. Átgondoltabb az irányítás, és a játékmenet. (Ez nyilván a predatornál és az Alien-nél fontosabb, mert a tengerészgyalogos kampányban a szokásos FPS játékmenet van.) A 2-ben lévő játékmenet és irányítás abban a korban átgondolt és logikus volt, amikor a játék megjelent. Most azonban kicsit zavaróan hat, hogy a predator-nak az 1,2,3,4,5,6,7 gombokkal kell fegyvert váltania. Ez a nagyobb csatáknál idegesítő tudott lenni, amikor jöttek alienek is, meg emberek is. Nem elég, hogy fegyvereket kell váltanod, de még nézeteket is. Ez izgalmas volt, ám nagyon zavaró. (Az AvP 2010-ben a predator-nak csak két vision mod-ja van, sima és hőlátás, az alien-nek meg csak sima, viszont sötét helyeken alkalmazkodik a látása a körülményekhez és kivilágosodik a kép. Ez iszonyat jó ötlet) És a gépi ellenfeleknek (predatoroknak) nyilván nem került sok idejébe váltani, úgyhogy alienként vagy marine-ként idegesítő volt, hogy pillanatok alatt kivégez egy predator, holott ha mi lennénk a helyébe időnk se lenne cselekedni. Úgyhogy a predatorok elleni harcot úgy oldották meg, hogy gyenge volt az MI és olyan butaságokat csinált a predator. Pl: fegyvert váltott meg körbe-körbe keringett, ha alien-nel közelről karmoltuk. Az AvP 2010-ben viszont a predator végig whristle blade-del harcol, ha az egérgombokat nyomjuk meg, és csak akkor vált távolsági fegyverre, ha az 1,2,3,4-es gombot megnyomjuk, majd az alt gombbal tüzelünk. Ez nagyon jó ötlet és így védve vagyunk közelről és távolról egyaránt. A láthatatlanság nem kerül energiába, ami még további öröm, bár lehet, hogy kicsit csorbul a realitása a dolognak. A többi játékban ez mindig sok energiába került, és logikus is. (Kedvencem a Predator: Concrete Jungle, amit csak konzolon lehetett játszani, sajnos, de abban aztán tényleg maximálisan átjön a predator lét hangulata.)

Filmszerűség

A 2010-es epizódban, tök para a grafika miatt amikor először találod szemben magad aliennekkel és a predatorokkal marine-ként. De a játékmenet miatt mégsem annyira félelmetes. Ugyanis az alien-ek inkább olyanok, mintha csak ilyesztgetni akarnának. Bekerítenek, majd megkarmolnak, aztán megint keringenek körülötted. Ez egy kicsit gagyinak hat elsőre, de később rájöttem, hogy ez tök filmszerű, mert így lehet esélyed több ellenség ellen is egyszerre, meg ugyanakkor kihívás is, mert fél tárat kell egy idegenbe beleereszteni, mielőtt beadja az unalmast.Szóval beigazolódni látszik az a trend, hogy a mostani játékok (élükön a CoD-dal), inkább a filmszerűségre hajaznak. Ezért inkább nagyon lineárisak, és látványosak, de a leglátványosabb dolgokat szinte csak az scriptelt jelenetekben, autómatikusan hajthatjuk végre. Az AvP-ben a kivégzések tekintetében végülis ez nem feltétlen van így, hogy a srciptelt előre megírt jelenetben hajtjuk végre a leglátványosabb akciókat, de azért lehetett volna több szabadsága a játékosnak ilyen téren is. A kivégzések nagyon látványosak, és brutálisak. Szinte érezni lehet azt az erőt, amivel a predator egy alien-nek eltöri a derekát, mint egy pankrátor, vagy kitépi a harmadik száját. Az alien-nel is lehet gusztustalankodni ezerrel. Boss fight-ok tekintetében is nagyon jó a játék. Már a játék felénél vagy eleje felé megküzdünk egy alien királynővel és a csatlósaival. Nagyon telitalálat ez a pálya. Predatorral is viszonylag hamar találkozunk és izgalmas, jó harcot lehet vele lebonyolítani. Az, hogy a boss-oknak van életerő csíkja, kicsit konzolossá, meg kicsit gagyivá teheti a játékot, de mégis sikerül megőriznie a komolyságát. Végülis belefér.
Nagyon tetszettek még azok a hangulatos elemek is, amikor a ragadozóval találunk egy elesett bajtársat és felrobbantjuk, hogy ne tudják megszerezni az emberek a technológiát, és ne maradjon nyoma a predatoroknak. Ami még dicséretre méltó, hogy minden pálya után eldönthetjük, hogy maradunk-e az elkezdett kampánynál, vagy váltunk-e. Sőt, ezt már a 2-be is beletehették volna, mert ettől izgalmasabb. Imádom, amikor egy játékban várni kell arra, hogy mi történik az egyik szereplővel, de mégis a másik szereplővel kell menni. Szóval itt, ha akarom várok és másik karival nyomulok, ha nem bírom ki, akkor folytatom tovább az elkezdett karakterrel.
Nagyon érdekes különbség a két rész között, hogy a tengerész gyalogossal nem lehet legugolni, így a szellőzőjáratokban se lehet mászkálni. Ez kicsit kihagyott ziccer, de észre se fogjuk venni órákig. Továbbá a tengerészgyalogosnak itt nem fogy ki soha a lámpából az elem. Azt általában szeretni szoktam, amikor izgulni kell, hogy kifogy-e, meg meg kell állni újratárazni, amíg a lámpa újratölt, stb. Viszont, ha belegondolunk a valóságban se lenne szabad lemerülnie a egy zseblámpának másfél percenként. A flare-ből végtelen sok van. Kicsit ez is irreális, de mivel hamar kifogy így kompenzál. A pisztolyhoz végtelen töltényt adnak, ez se valami élethű, de mivel nem sokat fogjuk használni, ezért belefér. Itt amolyan biztonság kedvéért a pisztoly. A 2-ben erre külön építettek játékmenetet, hogy a pisztolyt ki tudd használni. Amikor már majdnem minden fegyvert kipróbálsz, börtönbe csuknak. Amikor kiszabadulsz, sokáig csak pisztolyt, meg shotgun-t használhatsz. Itt meg nem nagyon van olyan, hogy rászorulsz erre. A 2-ben az alien tudott óriásit ugrani, amivel azonnal szétszedte az áldozatot. Itt meg sprintelni tud. Kicsit filmszerűbb az is, hogy gyakran négykézláb mászkál, az AvP 2-ben meg kicsit gagyi volt, a sok, két lábon rohanó alien.

Összegzés

A multiról nem tudok nyilatkozni, mert nem próbáltam, és nem is fogom, valszeg. Nem szeretek multizni, mert időpocsékolásnak tartom, de nyilván nagy fun, ha van rá lehetősége valakinek. Annak idején internet-kávézókban lanoztunk. Felejthetetlen élmény, de nekem mégis jobban tetszenek a single player kampányok.
Összességében azt mondom, hogy méltó folytatás és mindenkinek ajánlom, aki fogékony erre a témára. Nehéz eldönteni, hogy a 2 vagy 3 a jobb. Azt mondom, hogy mindkettőnek van létjogosultsága és nagyon hangulatosak, élvezetesek. Mindkét részt ajánlani tudom csak. Grafikailag hülyeség is lenne összehasonlítani a két epizódot. A 2. részben nagyon szögletesek és ormótlanok a figurák, de akkoriban ez csúcsgrafikának számított. Amúgy ez nem is zavaró, mivel legtöbbször sötétben kell mászkálni és távolról fogjuk látni az ellenfeleket. Amikor közelről akkor meg nem sok időnk van nézegetni. Az AvP 3 ezzel szemben kicsit lassabb, komótosabb, de mégis élvezetes. (A 2-ben az alien-ek széttépnek, amint meglátnak, nincs előjáték.) Szóval, aki teheti mindkét résszel játszon, lehetőleg egymás után. Én is így tettem, mert így jobban össze lehet hasonlítani. A 3 a mai kor követelményeinek megfelelő rész és ezért végülis ez a legjobb AvP, de, ha úgy vesszük, akkor a 2, meg kultuszjátéknak számít.

Szali86

Prototype

2009 elején jelent meg ez a nagyszerű sandbox játék. Az Activision-Blizzard egyesülésének köszönhetően a fejlesztő Radical kapott annyi anyagi támogatást, hogy megvalósíthassa álmát, és ez a játék úgy jelenhessen meg, hogy majdnem minden elképzelésüket és ígéretüket be tudják tartani. Ez sajnos sok játékfejlesztésnél nem szokott összejönni.

A koncepció

A Prototype sandbox játék, tehát van egy óriási terep, ahol szabadon játszhatunk, mint a kisgyerek a homokózóban (sandbox). A játék elején egyből a mélyvízbe dobják a játékost. Semmit sem tudunk, csak azt, hogy különleges képességeink vannak, a várost megszállták a zombik és a hadsereg. Ezen kívül majdnem mindenki megtámad, aki csak meglát. A játék eleje gyakorlatilag egy tutorial. Minden képességet megkapunk. A főszereplő nagyon jól bírja a sérüléseket, még a golyókat és a rakétákat is simán túléli. Ezen felül, képes a karjait fegyverré alakítani. Pl: óriási pengévé, kalapáccsá, ostorrá...stb. Ezen kívül tud pajzsot emelni maga elé, szintén a karjából átalakulva, és a leghasznosabb, hogy az egész testét képes páncéllá változtatni. Ilyenkor úgy néz ki, mint valami űrlény. (Kicsit az MDK 1-2, játékok főhősére Kurt Hectic-re emlékeztet.) A játék maga elég brutális, de ezt már megszokhattuk. Manapság már sokan nem is játszanánk olyan akciójátékkal, ahol nem folyik vér. (Érdekes példa erre a Medal of Honor első pc-s epizódja, ahol úgy harcoltuk végig a II. világháborút, hogy egyáltalán nem folyt vér.) A főhős annyira erős, hogy karpengéivel tankokat tud tönkre tenni másodpercek alatt. Ostorával helikoptereket tud leszedni. Továbbá képes a főhős az ostor segítségével felkapaszkodni a mozgásban lévő helikopterekre is. Majd menet közben kiszedi a pilótát a főhős, és vezeti tovább a gépet. Ezen kívül tud tankot is vezetni. Először sajnáltam, hogy rendes kocsikat nem vezethetünk, viszont ilyen nagy zombitámadás közben, el se férnénk autóval. Mindig elakadnánk a sok akadály miatt, ami viszont a tankot egyáltalán nem hátráltatja. Kocsikon, embereken, zombikon, mindenen átgázol.
Térjünk vissza kicsit a tutorial-ra. Itt még nem vezethetünk járműveket. Ezt csak a játék közepe-vége felé tehetjük meg. A tutorial utáni jelenetben láthatjuk, amint Alex Mercer, a főhős egy boncasztalon fekszik a hullaházban és tudósok kísérleteznek vele. Legalábbis, ha hagyná. Ugyanis életre kel és kiszabadul a hullaházból, majd egyből kezdetét veszi a hajsza. Menekülés közben tanulunk néhány új dolgot. Alex képes magábaolvasztani minden embert, így felvéve az áldozat emlékeit, képességeit és külsejét. Így tanul majd meg tankot vezetni is. Továbbá így derül ki számára, hogy van egy húga, akitől segítséget kérhet. Magára véve első áldozata külsejét (katona), bemegy a testvére lakására, majd elcsevegnek a későbbi teendőkről.

Játékélmény

Alex Mercer sztorija a szokásos amnéziás, de különleges hős klisés történetének tűnhet elsőre, de menet közben rengetegszer bonyolodik a helyzet és az ember azt sem tudja majd eldönteni, hogy csak zúzzon céltalanul, vagy haladjon a történetben tovább. A GTA-khoz hasonlóan bármikor bármerre mehetünk, mellékküldetéseket vagy fő küldetéseket hajthatunk végre, vagy csak úgy írtjuk az embereket az utcán. A főhős gondolkodás és válogatás nélkül lemészárol bárkit, ártatlan civileket, zombikat, katonákat...Nem számít. A játék vezet egy statisztikát az áldozatokról, ami inkább érdekes, mint hasznos. Ugyanis semmivel nem jutalmaz vagy büntet a játék, ha ártatlanokat ölünk, akkor sem. Később ki fog derülni, hogy nem olyan gonosz ez az Alex, mint amilyennek elsőre tűnik. Illetve a játékoson is múlik, hogy viszonyul az ártatlanokhoz. Amikor megölünk valakit, akkor egy energia gömb jelenik meg a hulla fölött, amit felvéve pontokat kapunk. A civilek után egy idő után nem jár pont. Ezekből a pontokból vásárolhatjuk meg a képességeket, amik elég borsos áron kaphatók. Kétszeri végigjátszás után sikerült elérnem, hogy a karakterem majdnem maxra fejlődjön. Még kellett volna, egy harmadik vagy negyedik végigjátszás, ahhoz ,hogy minden képességet megvehessem.

Ötvözet

A játék kiválóan ötvözi a legjobb sikerjátékokat. Olyan, mintha a GTA 4-ben Prince of Persia-szerűen tudnánk falakon futni, és mintha valami szuperhősös játékból vették volna a verekedési szisztémát. Ugyanakkor a történet zombis-katonás. Szóval minden megvan, ami egy jó játékhoz kell. Mindenből a legjobb elemeket vették át. Verekedni is tudunk, sőt a katonák elhullajtott fegyvereivel lövöldözhetünk is. Más kérdés, hogy ennek később nem sok értelme lesz, mikor a képességeink erősebbek lesznek minden fegyvernél. A fejlesztők nagyon büszkék voltak a mesterséges intelligenciára, jogosan. A főhős annyira intelligens, hogy képes futás közben autómatikusan kikerülni, átugrálni a felé közelítő autókat. Falfutás közben képes befordulni a sarokban...stb. Érdekesség még, hogy olyan kitartóan és gyorsan tud futni a főhős, hogy egész felhőkarcolókra képes felfutni. Sosem fárad el. Amikor lecsökken az életerő, akkor pihenni kell egy kicsit, hogy visszatöltődjön a csík. Sajnos csak félig tud visszatöltődni az életerő. Ahhoz, hogy kimaxoljuk, nagyon sokat kell harcolni, és elég gyorsan el is fogy. Tehát ez inkább csak bónusz életerő. Nagyon sok játékban van ez a visszatöltődős életerő. (A Halo 2, és a Call of Duty 2 vezette be, és azóta szinte divatnak számít.) A játékban egy ideig legyőzhetetlennek érezhetjük magunkat, de szerencsére, nagy a kíhívás folyamatosan, annyira, hogy épp, amikor érezzük, hogy már senki sem állíthat meg, akkor jön egy új fajta ellenfél, aki mellett gyenge senkik leszünk.

Összegzés

Kellemes meglepetés volt számomra ez a játék. Jókat olvastam és hallottam róla, de sokan mondták, hogy nem kimagaslóan jó, csak átlagosan. Szerintem kimagaslóan hiperszuper-überkirály játék. Alig várom a folytatást, bár ez még csak pletyka-szinten mozog, de remélem, hamarosan bejelentik hivatalosan is. Remélem sokan fognak játszani ezzel a játékkal és terjesztik az igét, hogy lehessen folytatás.

 
Szali86

Régi jó FPS játékok

Wolfenstein 3D
Doom 1-2(-3)
Duke Nukem 3D + Atomic Duke
Shadow Warrior
Chasm on the Rift
Quake 1-2-3
Half Life + Opposing Force+Blue Shift
Gunman Chronicles
Blood 1-2

Ha emlékezetem nem csal, akkor a Doom 2 volt életem első FPS-e. Apukám gyakran elvitt magával a munkahelyére, és órákig várnom kellett rá, amíg beszélt a kollégáival. (Apukámnak olyan munkája van, hogy járnia kell az országot és több helyen is dolgozik egyszerre.)
 

A titkárnő mutatott nekem néhány játékot, aztán ott hagyott a géppel, hogy játszak. Megtaláltam a Doom 2-t, és valami félelmetesen jó érzés fogott el. Egyszerre féltem és akcióra éhezve fel voltam pörögve. Annyira bele tudtam magam élni, hogy néha felordítottam, ha egy sötét sarokból ismeretlen ellenség támadt rám. Egyébként a gépen még volt a Pharao című stratégiai-városépítős játék is, de valahogy inkább a Doom-ot akartam tolni. Viszont mind a mai napig nem láttam, ahogy a Pharao-ban piramist építenek és ez azóta is olyan misztikus érzést kelt bennem, mintha olyan nehéz lenne, mint megtanulni repülni.
Visszatérve a Doom-ra, kicsit féltem is, meg bűntudatom is volt, hogy épp egy brutális játékkal játszom, és bármikor jöhet valami nagy főnök, aki meglátja... Már az is kiakasztotta volna,ha megtudta volna, hogy van játék a gépen, az meg főleg, ha látná, hogy egy 8 éves gyerek játszik a világ akkori legbrutálisabb játékával.
Aztán apukám egyik haverjától kaptunk egy válogatás demo cd-t, amin rajta volt többek közt a Doom is. Csakhogy azon a lemezen nem volt könnyű eligazodni. Kb. 100 játék demoját tartalmazta és eléggé el lehetett veszni a mappák között. Szóval megtaláltam a Doom 1 demo-t, viszont aztán fél évig nem is találtam meg. Olyan érzés volt, mintha csak képzeltem, vagy álmodtam volna az egészet. Annyira furdalt a kíváncsiság, hogy aztán mégis megtaláltam és akkor kezdődött a nagy akció.
Ötödikes koromban aztán majdnem minden havernak megvoltak a leghíresebb PC játékok, meg apukám haverjától is kaptam egy újabb cd-t, csak ezúttal nem demokkal. (Doom 1-2, Duke Nukem, Shadow Warrior...stb.) A Tomb Raider-t külön cd-re írta nekem.
Akkoriban még nem is lehetett boltban játékot kapni. Sőt ez olyan dolog volt, amiről alig lehetett tudni valamit. Ma meg már azt is lehet tudni, ha egy játékhoz folytatást készítenek, de még csak pletyka szinten mozog az egész.
A Wolfenstein 3D-vel 4.-es koromban informatika órán játszottam először. A tanárnő megengedte, hogy óra után játszunk, kb. 10-15 percet. Nem volt sok, de akkor ennek is tudtunk örülni. Ráadásul még ösztözött is minket, hogy jobban odafigyeljünk és gyorsabban megcsináljuk a feladatokat. Akkor játszottunk még a Barbarian-nel, meg a Prince of Persia 2-vel is. (Ezek nem FPS-ek szóval majd máskor részletezem ezen játékokkal tapasztalt élményeimet is.) Aztán a játékok egy részét elkértük a tanárnőtől. Hellyel közzel sikerült is felmásolni floppy-ra, de akkoriban kb. 10-ből 7 lemez volt jó egy csomagban. Örülök, hogy javultak az arányok, bár manapság meg rövid életűek az írható lemezek. Egy dvd, vagy cd nem teszi tovább két évnél mostanában, még a márkásabbak sem. Legalábbis ezt tapasztalom.
A Shadow Warrior-ral már később játszottam. Ez egy Duke Nukem utánzat volt. Kb. a Quake 1 és a 2 között jelent meg. Az volt a különlegessége, hogy távol-keleti hangulatú FPS, jó dumákkal, sok akcióval, és eddig fps-ben még nem látott fegyókkal. Pl: Uzi, Katana.

 

A Duke Nukem-met szintén apukám haverjánál láttam először, amint már említettem is feljebb. Akkoriban majdnem mindent ő mutatott meg. Azzal vagánykodott, hogy egy óriási fekete-fehér monitoron tolta a Duke-ot, ami akkoriban a legszebb játék volt, ha jól tudom. Szóval érdekesen hatott a dolog. Nem értettem, mi ez a sznobság, hogy amikor már mindenkinek van színes monitorja, akkor minek kell fekete-fehér...
A Duke-ot sokáig nem tudtam játszani, asszem nem fért fel a gépre, vagy nem tudtam kitömöríteni. A suliban már mindenki erről beszélt. Aztán egyik haveromnál egy családi-szilveszteri bulin ezzel játszottunk fél éjszakán át. Akkor már minden haver kivülről fújta a kódokat a Doom-hoz, meg a Duke-hoz. (iddqd, idkfa, meg a dnstuff...stb.)
Előbb-utóbb én is megszereztem a Duke Nukem-et és felejthetetlen emlékeim fűzödnek hozzá azóta is. Nagyon várom már a Duke Nukem Forever-t, és mindig reméltem, hogy nem csak pletyka, meg átverés a létezése.
A Blood-ot egyik unokatesóm mutatta. Akkor 9-10 lehettem, és ilyen brutálisat még sose láttam azelőtt. Ő meg élvezte is, hogy nekem, meg a húgomnak ilyen játékokat mutogathat. Megmutatta a Jedi Knight-ot is. Igaz annak nem a brutalitása volt a mérvadó, hanem a feeling. Akkoriban eléggé kreatívnak számított és sok újdonságot tudott felmutatni a szokásos FPS-ekhez képest. A Blood-ban meg annyira megfogott az a hangulat, kb. 1930-as években játszódott és egy köpönyeges, kalapos, sötét alak volt a főszereplő, aki megjárta a hullaházakat, utcákat elhagyatott kikötőket, hogy vasvillával, meg házilag előállított lángszóróval (spray meg öngyújtó) felvegye a harcot a démoni ellenfelekkel, gonosz hentesekkel, óriási pókokkal. Nagyon para volt, de ugyanakkor volt benne valami, ami fennt tartotta az érdeklődést. Nehéz volt abbahagyni. Annyira változatosak voltak a pályák, hogy a kíváncsiság is hajtott ezerrel. Manapság sok játékról nem mondható el ugyanez.
A Blood 2-t az egyik magazin teljes játékként adta 2002 körül. Nem is tudtam, hogy van második rész is. Szóval kellemes meglepetés volt. Már az első is nagyon kreatív, meg hangulatos volt, de a 2 az rátett még néhány lapáttal. Mintha nem is annak a játéknak a folytatása lenne. Ez már 2030 körül játszódott. A közel jövőben valamikor. Fantasztikus volt, ahogy a nagyvárosias pályák, meg a régi, de hangulatos épületek váltják egymást. Aztán gyárak-ban, meg metró aluljáróban kellett még írtani a pokoli szörnyetegeket, meg a katonákat. A végén még a pokolba is eljuthattunk, ha jól tudom...Elég régen volt már. Lehet, hogy előveszem majd...Örülök ennek a HD-sítés trendnek. Mostanában 10 éves játékokat hd-sítenek, így akit zavarna a régi grafika, esetleg nem indulna el a gépén, az se bánkódhat.

Folyt. köv.

Szali86

James Bond 007: Blood Stone vs. From Russia With Love

"My Name is Bond, OJ Bond"

Múlt héten még Alien, és Predator lázban égtem. Most viszont elkezdtem játszani a legújabb James Bond játékkal, és megnéztem egy klasszikus James Bond filmet is. (Előző héten, egy hét alatt megnéztem 4 Alien filmet, két Predator-t meg egy AVP-t.) :)
A Blood Stone megjelenése abszolút váratlanul ért. Olvastam, hogy idén elmarad a "szokásos" James Bond film, az MGM filmstúdió anyagi gondjai miatt. Kétséges volt, hogy egyáltalán folytatják a Bond sorozatot. Persze nem hittem el, hogy egy ilyen patinás sorozatnak egyszer csak vége lehet. Nem adtam fel a reményt. Aztán az egyik számítógépes magazinban olvastam az új részről. Gondoltam ezt ki kell próbálnom, még ha nem is kapott kimagaslóan jó kritikát, akkor is. Nem éreztem rögtön késztetés. Úgy voltam vele, hogy végigtolom egyszer, két éven belül valamikor. Aztán felhoztam a témát egyik haverom előtt is. Ő mondta, hogy nem fog "ilyen kis" Batman: Arkham Asylum klónnal játszani...
Ez így felkeltette a figyelmemet. Noha nem játszottam még a Batman legutóbbi, jól sikerült részével, azért csodálkoztam, hogy haverom ehhez hasonlította. Nem tudom mennyire hasonlít a két játék, viszont engem jobban emlékeztett az egyik korábbi részre, a From Russia With Love-ra.

Dupla 00?

2005-ben jelent meg a (szerintem) valaha volt legjobb James Bond játék, a From Russia With Love. Ez csak konzolra jelent meg. Xbox-on játszottam vele (nem 360-on, hanem a régin). Érdekessége, hogy a második James Bond filmet dolgozta fel, a From Russia...-t. Sean Connery alakította benne a címszereplőt (a játékban is). Az 1963-as alkotás az első valamire való JB film, mivel ennek a hangulatát és stílusát követik az utána következők is. A Dr. No az első rész, de ahhoz képest gyökeres változásokon esett át a második epizód.
Visszatérve a játékhoz, a jó öreg "Sonká Nerri"-t kérték fel, hogy szinkronizálja JB-odot a From Russia játékban. Viccesen hangzott, hogy a fiatalkori önmagát, mostani érettebb hangján szólaltatja meg, de aztán teljesen meg lehetett szokni.

A játék igazi old-school TPS lövöldözős játék volt. Ez abban nyilvánult meg, hogy életerő csík meg páncél csík volt (piros és kék színű), szóval itt nem töltődik vissza az életerő, mint a legutóbbi két részben. Továbbá egyszerre tarthattunk magunknál 10 fegyvert is, mint a régi játékokban is. (Talán a Max Payne és a Half Life volt a rekordtartó a maguk 15 fegyverével, amit egyszerre hordhattunk magunknál.) A From Russia filmet gimis korom óta nem láttam, viszont a játékot 3-szor végigvittem mostanság. Éppen hazafelé tartottam édesapámmal Bp-ről, és az egyik benzinkúton megláttam, hogy csak ez a rész van meg. Gondoltam, akkor ezt megvesszük. (Micsoda isteni szerencse.) Szóval megvolt a hétvégi program, és bepótoltam a filmet is. A film a játékhoz képest unalmas, a kevés akció miatt. A története mindkettőnek ugyanaz. A game tartalmaz persze olyan pályákat, amik a filmben nincsenek benne. Utólag azt mondom, hogy pedig benne kellett volna lennie.
 

A játék azzal indít, hogy jetpack-kel a hátunkon kell London-t megmentenünk egy terrortámadástól. A Big Ben közelében jet-pack-ezni, felbecsülhetetlen élmény. Gyalog is kell persze menetelni, meg irtani az ellenséget. Ez amolyan betanulós rész. A játék kiírja, hogy milyen gombbal, mit hozunk elő. Majd jön egy lopakodós pálya, mely végén egy nagy szőke állat megfojtja a főhőst. Lekerül az álarc, kiderül, hogy nem is az igazi James-t ölte meg, tehát nem kell aggódni. Ez csak egy megrendezett tréning volt a titokzatos ellenfelek kiképző táborában. (Ez viszont szerepelt a filmben.)

Ezt követi a főcímdal, a filmek mintájára...Ugyanez a helyzet a jelenlegi Bond game-mel is. Csak ott Athén-ban kell megmentenünk a G20 találkozót. Színvonalas főcímdal jön, modern kori köntösben. A legújabb két rész "kezdődésére" hajaz nagyon.

Daniel Craig vs. Sean Connery

Amikor kitudódott, hogy Daniel Craig fogja alakítani JB-ot a Casino Royale-ban, sokan lázadoztak. Nehéz volt elképzelni a Tomb Raider filmekből ismert színészt ebben a szerepben. Maga a tény, hogy nem is angol, hanem amerikai, az is betett egyeseknél. Arról nem is beszélve, hogy Stohl András a magyar szinkronja. Reményekkel teli ültem be a moziba 2006 novemberében, és azt mondom, hogy nagyon jó választás volt, hogy őt bízták meg a főszereppel. Imádtam, úgy ahogy volt, magyarhanggal együtt. Ráadásul Stohl András, olyan szinten képes volt "megkomolyítani" és elmélyíteni a hangját, hogy meg se tudnánk mondani, hogy ő az, ha nem tudnánk.

Mi a különbség a két JB-ot karakter között? Az eredeti Bond kimért, hűvös, angolos, jó értelemben hülye poénokkal, az akkori kor szelleme szerinti harcmodorral és fegyverekkel, különleges kütyükkel. A jelenlegi, viszont önfejűbb, emberközelibb, nem annyira úrias. Modern kori harcmodorral, és semmi kütyüvel (kivéve egy okostelefonnal, ami mindenre jó). Ez a Bond nem visz ágyba minden nőt, csak részenként egy-kettőt. Ráadásul képes szerelmet érezni is. (A régi részekben a George Lazenby által alakított Bond-nak volt felesége egy pár hetes románc erejéig.) Összesen 22 film készült JB nevével fémjelezve. A Blood Stone lehetne a 23., de most csak a játék készült el, mozifilm nélkül. Viszont nagyon jól sikerült elérni, hogy interaktív filmként tekinthessünk rá. A legjobb filmadaptációk között lenne, ha készült volna hozzá film is. :)

Annak idején, még a 2000-es évek elején gyalázatos filmadaptációk születtek. A legnagyobb hibájuk az volt, hogy rókabőrök voltak, egytől-egyig. Érezhető volt, hogy csak összedobtak valamit, aztán gondolták, hogy minden hülye rajongó megveszi, csak a márkanév miatt. Kivételt jelentett a Star Wars Episode I: Phantom's Menace és a Pod Racer. Többet nem nagyon tudnék felhozni. Ezen kívül hibájuk volt, hogy vagy túlságosan követték az adaptált film eseményeit, és ezzel unalmassá váltak (kevés akció), vagy túlságosan, irreálisan eltértek attól. Nehéz megmaradni a "pont jó" határán...

Manapság a stúdiók és játékkiadók nem sajnálják a pénzt a komolyabb játékokra. Látnak bennük elég fantáziát, és tudják, hogy a játék sokkal jobb lehet a filmnél, hiszen több órára leköt, és több benne a látvány. Az itt tárgyalt két alkotásról is elmondható ugyanez, hogy nem sajnálták a belefeccölt energiát és pénzt, szerencsére. A Quantum of Solace játék hagyományain halad a Blood Stone, elvileg ugyanaz a harcrendszer, a stílus, a történetvezetés...stb. Bár a Quantum of Solace game-hez nem volt szerencsém, csak a filmhez, azért ennyit tudok róla. A Daniel Craig-es filmek és játékok érdekes koncepcióra épülnek. Nekem annyira nem jön be ez a történetmesélés, mint az old-school Bondok. Kb. a Max Payne játékok (és film) stílusa: Annyi a történet, hogy ki kell nyomozni, hogy ki kivel van, ki kinek dolgozik és közben harcolni ezerrel. Ez ennél lehetne jobb is. Főleg, hogy uncsi már, hogy sose érünk a sor végére. Mindig mindenkiről kiderül, hogy csak kis ember és egy sokkal nagyobb arcnak melózik. "Csak báb". Ezt már annyi filmben és játékban elsütötték...Persze jelen vannak a szokásos történetbeli elemek, mint az árulás, meg egyéb váratlan fordulatok, de már nehéz újat kitalálni. A From Russia With Love-ban volt rendes történet. Dióhéjban: Meg kell szerezni egy Lektor nevű dekóder-t, majd a szerkezettel és a lánnyal, menekülés a Balkánon át Olaszországba. Közben persze érdekes "kitérők", a sztori szempontjából nem annyira fontos események, titkos szövetségesek és ellenségek és meglepő fordulatok követik egymást. A vonaton játszódó események különösen izgalmasak, még mind a mai napig. Ott ember közeli James Bond, és emberére akad a szőke különleges ügynök személyében, aki van annyira ravasz, erős, és ügyes, mint ő.
 

"Who's the boss, now?"

A Blood Stone-ban van is főellenség meg nincs is. Kettő is van, meg egy sincs. Sőt, majdnem minden helyszín végén van valami boss-szerűség igazából, de nem a szokásos régi-jó boss fight, hanem időnként autós üldözés, néha meg telepített minigun-nal lőni kell egy repülőt, vagy daruval "leszedni" egy helikopter úgy, hogy nekikormányozzuk a felemelni kívánt cölöpöket. Ez jó, de nekem nem elég. Ennél többre vágyom. Sokan örülnek, hogy mostanság kimaradnak a boss-fight-ok a játékokból. Ez olyankor zseniális, ha nehéz lenne kivitelezni, pl: egy Sam Fisher vagy Hitman játékban (vagy a Mafia-kban). Pedig még ott is megoldják időnként. A Splinter Cell: Double Agen-t konzolos (nem next gen) verziójában volt a legötletesebb megoldás eddig, amivel találkoztam. Fegyvertelenül kellett megközelíteni a főellenséget, lézereket kerülgetve, miközben ő folyamatosan lő, ergó nem szabad sok időt fedezék nélkül tölteni. Majd a  végén megtalálva a pisztolyt, gyorsan le kellett lőni.

A From Russia-ban eszméletlen jó boss harcok voltak. Ez a Blood Stone-ból hiányzott. Továbbá a linearitást is negatíviumként hozhatjuk fel. A Blood Stone-ban kétszer lehet dönteni, hogy milyen sorrendben hajtjuk végre a feladatokat, de akkor is meg kell csinálni mindegyiket. Szerintem belefért volna a játékba, hogy más útvonalon is meg lehessen közelíteni a pályák végét. A From Russia-ban változatosak az ellenfelek. Lehet, hogy kinézetre mindegyik mob/katona ugyanúgy néz ki, de voltak különleges egységek, félelmetes tűzerővel, és erős páncélzattal. A Blood Stone-ban csak sima katonák meg, bűnözők jönnek szembe, viszonylag kevés változtatás van az arcok között. Viszont mivel távolról kell főleg lőni őket, így ez nem feltétlen észrevehető.
 

A világ nem elég

A harcrendszer nagyon megnyerő. A visszatöltődő életerőről beszéltem már. A Cod-hoz hasonlóan nincs életerő csík sem, csak vörösödik a szemünk, ha sok találat ért. (Viszont itt nincs az a gagyi "eperdzsem fröccsent az arcomba" effektus.) :)
Fedezékharc van a Gears of War-hoz, és Kane and Lynch-hez hasonlóan. Space gombbal fedezékbe vonulsz, jobb egérrel célzol, ballal lőssz. Ennyi a történet. Ezt nagyon profin megoldották, mert nincs az, mint egyes játékokban, amikor úgy érzed, hogy a fedezékek egy része mesterkélten oda lett téve, csakhogy ne kelljen fedezék nélkül végigrohanni nagyobb tereken sem. Pl: Ha egy udvaron vagyunk, akkor kocsik, meg ládák helyezkednek el, teljesen reálisan elhelyezve. Level design-ból (ilyen téren) ötös! Lehetett volna még több érdekesség a pályákon. Magam sem tudom, hogy mi, de nagyon hiányérzetem volt. Egyik pályára se mondanám, hogy na ez volt az abszolút kedvenc. Talán a Bangkok-i pályára.

James elég látványosan verekszik, ugrik, mászik. Az F gombbal közelharci jeleneteknek lehetünk tanúi. Ilyenkor válogatott, gyors és látványos kivégzésben részesítjük az ellenfelet. Ne úgy képzeljétek el, mint az AVP-ben. Nem fog vér folyni, inkább testrészek törnek. Az újabb Bond filmek hangulatát remekül visszadja ez a harcrendszer, meg az E gombbal történő ugrálás is. Sok játékhoz hasonlóan, nincs az, hogy space-szel ugrassz, és akkor a hülyegyerekek végigugrálnak a  pályán unalmukban. Elég gagyin is nézne ki, ha öltönyben ugra-bugrálnánk. Csak akkor lehet ugrani, ha a játék kiírja, hogy nyomd meg az E-t. Ezzel megint csak lineárissá válik, de nem zavaró. Szakadékokba nehéz leesni, eleve nem ugrik le James oda, ahová nem kéne.

Ezt is a Splinter Cellekből, meg a Prince of Persia-ból nyúlták, de nagyon jól tették. Manapság érződik ez a casual-játék feeling. Minden játék olyan egyszerűen irányítható, hogy nagyanyáink is képesek lennének vele játszani. Ezek a kényelmi funkciók azt eredményezik, hogy 10 helyett csak 5 órás a játékidő, viszont elkerülhetjük a sok bénázás közbeni behalást (pl: szakadékba esés) Azonban ez még nem feltétlenül mentség a rövid játékidőre. Régen egy átlagos FPS-sel 20-30 órát is lehetett játszani, sőt gyakorlatlanabbak még 40-50-et is, akár. Ezért inkább azt a szokást vettem fel, hogy végigviszem kétszer egymás után a játékokat, pl: cod-ok. Így a történet is érthetőbb, meg a játékkal is játszom annyit, amennyit jól esik.

Halálvágta

Az autós jelenetek a régi Need For Speed-eket jutatták eszembe. A gyönyörű tájak és lineáris pályák, a "csőben haladás" élménye...stb. Nem akadunk fel szerencsére semmilyen út széli kiszögellésben sem, viszont eléggé irreális lesz ettől, hogy az összes ház kerítése egyformán, párhuzamosan halad az úttal. Túl szabályos és mesterkélt. Az is gagyi, hogy JB mindig csak úgy talál egy járművet, amivel üldözheti az adott ellenfelet. Csak úgy talál egy 63-as Aston Martin-t Istambul utcáin. :)

A From Russia-ban ezzel szemben az MI6 ügynökség biztosította Bond-nak a kocsit, ami beépített fegyverekkel volt feltunningolva. Szabadon körözhettünk Isztambulban ebben az epizódban, számtalan ellenfelet szétlőve, viszont volt szerelő-műhely, ahol megjavíttathattuk a gépet. Az új részben ezzel szemben a kocsi szinte mindent kibír, kivéve a frontális ütközéseket 200 felett. Nem nagyon sérül a kasztni sem. El tudnám képzelni, hogy füstöl az autó, meg a motor-t már látszik kivülről, mert nem veszi körbe semmi... nagyon Flatout-os lenne, de belefér.

Motorcsónakos rész csak az első pályán volt, a From Russia-val ellentétben, ahol egy idegesítően nehéz isztambuli földalatti csatornarendszerben és az Olaszország határán lévő tengeri szakoszon kellett életben maradni. Utóbbi nagyon látványos, taktikázós, izgalmas...igazi életre szóló élmény. Kb. a CoD: Black Ops motorcsónakos részénél jutott eszembe, hogy ezt már a From Russia-ban átéltem...

A FR-ban nagyon kellett taktikázni, hogy mikor kit, milyen fegyverrel lőjünk és mikor vegyük fel a golyóálló mellényt, és az életerőt. (Sőt, még a szokásos James Bond kütyük is használhatóak voltak, mint pl: a minihelikopter.) A Blood S-ban ehhez képest az jelenthet gondot, hogy olyan fedezéket találjunk, amit hátulról nem támadnak be.
Nagyon tetszett az is, hogy szemcsés a kép, bár nem nagyon észrevehető. Sokan végigviszik, anélkül, hogy észrevennék. (Mint a Brothers in Arms: Hell's Highway-ben.) Ezzel régi-film feelinget kölcsönöznek a játéknak. Továbbá, amikor meghal James, akkor fentről lefolyó piros vér önti el a képernyőt, mint a filmek elején is. Autós üldözéskor, amikor sérül a verda, akkor zöldes, "mátrix-os" videokamerás-berezonál a kép látványban lesz részünk.
 

A Cím

Mindkét játéknak trükkös a címe. A From Russia With Love (filmben) egyáltalán nem járt Bond Oroszországban. A Blood Stone-ban meg nem igazán van semmilyen ékkő, mégha a főcímdalban látható klippen látható is ezer gyémánt, akkor sem...Ehelyett itt biológia fegyvereket kell megkeresnie a főhősnek.

A helyszínekről annyit, hogy nagyon változatosak és jók, mindkét játékban, bár a BS-ban kicsit hiányérzetem volt. A kötelező "hóesés orosz katonai bázis" igazán elmaradhatna már a számítógépes játékokból. A From Russia-nál ez fordítva volt. Öröm-boldogság, hogy nem maradt ki, ugyanis a játék itt nyeri el igazi értelmét. Jet-pack-ezés, boss-fight-ok, kemény ellenfelek, titkos vulkán-bázis a föld alatt...és még lehetne sorolni. Ez hiányzott a From R filmből, igaz a későbbi filmekben benne volt. Szóval itt egy kalap alá vettek több epizódot, de nagyon jól tették. A filmben a szőke ellenféllel a vonaton küzdött meg Bond, csak szolídan, hihetően. A játékban meg meg többször is harcoltak, sokszor irreális körülmények között. (A főellenség egy óriási robot pókban ült.) Ez óriási élmény volt. Az egyik legjobb Boss-fight, amivel találkoztam valaha.
 

Érdekesség, hogy a From Russia filmben volt egy jelenet, amikor a főellenség bemegy a WC-be a vasútállomáson és ki van írva, hogy "00, Wc" és James nézi...Vajon mit élhetett át a dupla 0 láttán? :)

Az FR-ben időnként gáztámadásnak leszünk áldozatai. A filmben mondja James, hogy ez csak könnygáz, nem kell izgulni, de azért felvesz egy gázálarcot, biztos, ami biztos. A játékban ezt többször kell megtenni. Igazán izgalmas, ahogy gázálarcban küzdünk végig több folyosót, félve, hogy mindjárt lejár az idő és másik maszkot kell felvennünk.

A filmben sok helyen nincs akció, ott, ahol a játékban van, illetve a filmben alig történik valami, míg a játékban több száz embert lövünk halomra. A törökországi roma táborban nagyon izgalmas lövöldözések voltak. A játék egyik legjobb része, ugyanis egy elhagyatott vár udvarában játszódik, mégpedig éjszaka.

A kém, aki szeretett engem
 

A kém, akit szeretettem. Mindkét James Bond-ot szerettem. Nem vagyok olyan, aki lefikázza az új epizódokat, mint egyesek a Star Wars esetében teszik, mondván, hogy szerintük nem méltó a sorozat a régi híréhez. Nem nagyon tudnék választani. Mindkettő Bond-ot szerettem. Szóval, ha a színészek (és a Bond karakterek) között kellene választanom, azt mondanám, hogy mindkét színész jól játssza Bond-ot. Ha a Daniel Craig és a Sean Connery filmek között kellene választanom, azt mondanám, hogy inkább Sean Connery. Az ő filmjeiben kellően változatos és érdekes a történet, még, ha tudjuk is, hogy úgyis ő nyer. A Casino Royale film, jobb, mint a Quantum, amit a rossz operatőri munkával elrontottak. Idegesítő, hogy a legjobb látványt teszik tönkre a kamera rángatásával. Tisztára, mint az egyik ismerősünk nyaralási video-ja. Odaadták a 9 éves unokának a kamerát, és összevissza rángatta. :)
A Quantum filmben nyilván ezt a kamera-mozgatást új fajta, művészi értéknek gondolhatta a rendező, vagy csak az olcsó látványt próbálták "véka alá rejteni".

A játékok közül választva azt mondom, hogy inkább a From Russia With Love-ot választanám, de a Blood Stone-t se hagynám ki. Maradandó élményt nyújt mindkét rész és éppen ez a jó, hogy másik korban játszódnak és másik korban készültek. Noha igazából a Daniel Craig-es James Bond-ok, még az ügynök kezdő éveit dolgozzák fel, mégis csak a Sean Connery-s irányzat az old-school (mind filmben, mind játékban).
Az AVP játékokhoz hasonlóan úgy érzem, hogy mindkét résznek van létjogosultsága, és épp az a jó, ahogy ugyanazt a témát máshogy adják vissza.

  

Szali86

 

Expansion Pack vagy DLC? Ez itt a kérdés!

Mostanság egyre divatosabb, hogy a sikeres játékokhoz kiegészítőt készítenek. Azonban a 2000-es évek elején még inkább (normális) Expansion Pack, vagyis kiegészítő csomag formában történt ez. Körülbelül 3 éve kezdtek elterjedni a DLC-k, azaz Downloadable Content-ek.

Az Expansion Pack-ek (mostantól kiegészítőként fogok rájuk hivatkozni), a játékhoz hozzáadtak néhány single és/vagy multi pályát. Sok esetben a játékidő kb. felét tette ki egy kieg., és területileg is ennyit foglalt a merev lemezen. Kellett hozzá az eredeti játék megléte. Később már megjelentek olyan kiegészítők is, amik nem igényelték az eredeti játékot. Majd pár évvel később megjelentek a Stand Alone kiegészítők is, mint pl: a GTA: Vice City, amik önállóan is játszható kiegészítők, önálló sztorival...sokszor az eredeti játékhoz nem sok közük volt, de azért nem nevezhetőek egyértelműen folytatásnak. A GTA-k esetében annyi újdonságot nyújtott egy-egy ilyen jellegű kieg., hogy simán folytatásnak is nevezhették volna, de a sztoriban nem volt szoros összefüggés, és ami még lényegesebb, a grafika nem fejlődött drasztikusan. A GTA 4-et és a 3-at egyértelműen meg lehet különböztetni, mert másik generációs konzolokra és PC konfigokra készültek.

Ezzel szemben a DLC-k sokkal rövidebbek, epizodikus jellegűek. Körülbelül a Half-Life 2: Episode 1 kezdte ezt a rövid kiegészítő formát, amit le is lehetett tölteni. Mostanság egy játékhoz kb. 3-5 DLC-t készítenek, átlagosan, és amint az összes megjelenik, boltban, dobozos formában kiadják őket, egyben. (Pl: Fallout 3 DLC-k)
Még soha nem játszottam egyetlen egy DLC-vel sem, úgyhogy a véleményemet az olvasott kritikák összességére fogom alapozni, meg haverok által mesélt élményekre. Időnként kedvet kapok hozzájuk, de aztán mindig inkább egy teljes hosszúságú játék mellett teszem le a voksom. Elég macerásak ezek a DLC-k. A legnagyobb hiba azzal van, hogy kevés információ van róluk, mind a számítógépes magazinokban, mind a neten. Torrent oldalakon is nagyon ritkán lehet megtalálni ezeket, nem hogy a boltok polcain. Hiába adják ki őket egyszerre 5-ös csomagolásban is, még sosem találkoztam velük egy boltban sem. Ezen kívül hibának róható fel, hogy sok DLC túl rövid, és ahhoz képest drága, tehát nem ár-érték arányosak. Keveset adnak hozzá a történethez, inkább csak unalmas darálás, egyszerű sztorival (tisztelet a kivételnek).

A legjobban a Mafia 2 és a GTA 4 DLC-i érdekelnének. Előbbinél elkövették a készítők azt a nagy hibát, hogy a legelső DLC-t csak konzolra adták ki, a többit meg mindegyik platformra. Lehet, hogy később kiadják egy csomagban az összeset, de akkor meg üzleti trükközésről van szó, amit nagyon elítélendőnek tartok. A történetük nagyon érdekes, és izgalmas számomra az előzetes info-k alapján, úgyhogy sajnálnám, ha lemaradnék az első részről.

A Call of Duty: DLC-k számomra a legellenszenvesebbek. Úgy tudom, hogy nagyon drágák, és sokszor előfordul, hogy ezer éves multi pályákkal töltik ki az amúgy is szűkre szabott helyet. Általában imádom, ha egy játékban megjelennek régi pályák, de ne a vadonat újaktól vegyék el a helyet.
Nagyon ciki az is, amikor egy játékhoz már a sokadik DLC-t készítik, és már teljesen követhetetlenné válik, hogy a 8 kiegészítő közül a 3. és 4. készült PC-re is, a többi meg nem...stb.

Nekem nem tetszik ez a DLC-zős trend. Igaz nem szép dolog úgy véleményt alkotni, hogy még egyet sem próbáltam...Csak bepótolom valamikor. Viszont úgy érzem, hogy régen sokkal jobb kiegészítőket készítettek. (Pl: Half-Life: Opposing Force az egyik legjobb kiegészítő ever...) A hagyományos kiegészítőknél meg az volt a probléma, amikor minden kieg-et másik fejlesztő csapat készített, ráadásul legtöbbször sokkal tapasztalatlanabbak voltak, mint az eredeti fejlesztő brigád. Ettől sokszor "sótlan" lett a végeredmény. A Sims első részénél meg betelt a pohár. 8 Expansion Pack-et készítettek a játékhoz, és a vége felé már inkább csak extra bútorok voltak, semmi játék menetbeli újítás. Ez már csak rókabőr és pénzlehúzás.
Remélem, hogy lesz még igény a hagyományos kiegészítőkre is, meg azt is, hogy a DLC-k jobban adnak majd a minőségre és az ár-érték arányra.

Szali86